Apollo-program

A Wikipediabol, a szabad enciklopediabol

Az Apollo-program az Egyesult Allamok masodik - a hosszas elokeszito fazisa miatt a repulesek sorrendjet tekintve harmadik - emberek reszvetelevel vegrehajtott urprogramja volt, amely 1961 es 1972 kozott zajlott. A program celja kettos volt: a fo celkent az ember Holdra juttatasa fogalmazodott meg, mogottes politikai celkent pedig a hideghaboru altal eletre hivott urversenyben az USA vesztes poziciojanak megforditasa, a nemzeti presztizs helyreallitasa volt a celkituzes.

A holdprogram hivatalos bejelentese 1961. majus 25-en John F. Kennedy elnok kongresszusi beszedeben tortent, ezt tekintjuk az Apollo-program hivatalos kezdetenek. A beszedben Kennedy 9 eves hataridot tuzott ki a program megvalositasra. A celt 1969. julius 21-en, az Apollo-11 urhajosainak, Neil Armstrongnak es Buzz Aldrinnak ^[1] a Holdra lepesevel sikerult teljesiteni. Oket meg tovabbi ot urhajosparos kovette, igy osszesen hat sikeres holdra szallast teljesitettek a NASA urhajosai. Armstrongek holdra szallasat negy, urhajosokkal vegrehajtott tesztrepules elozte meg, mig egy sikertelen holdutazas is resze volt a programnak. A repulesek mellett egy tragedia is bearnyekolta az Apollo-programot, az elso tesztrepules elotti elokeszuletek kozben harom urhajos, Gus Grissom, Ed White es Roger Chaffee halt meg az urkabinjukban kitort tuz kovetkezteben.

A repuleseket egy specialis urhajorendszerrel hajtottak vegre, amely az Apollo tipusu urhajobol es a holdra szallas kulcsanak szamito holdkompbol allt, hordozoeszkozkent pedig szinten specialisan a feladathoz tervezett Saturn V es Saturn IB raketakat hasznaltak. A program hardveret kesobb sikerrel alkalmaztak mas urkutatasi programokban is, igy a Skylab-programban es az Szojuz-Apollo repulesen is.^[2]

A program 1972-ben fejezodott be, azota egyetlen embert szallito urhajo sem hagyta el az alacsony Fold koruli palyat.^[3] Az urhajosok altal visszahozott kozetmintak es a kihelyezett muszerek meresei forradalmi valtozasokat hoztak a Naprendszer tortenetenek, kialakulasanak megismereseben, a Fold-Hold rendszer fejlodestortenetenek ismereteiben.

Az Egyesult Allamok az Apollo-programra tobb mint 19,5 milliard dollart koltott.^[4]

Roviddel Konsztantyin Ciolkovszkij raketaelvet megalkoto munkainak publikalasa utan megjelentek az elso elkepzelesek a vilagur, azon belul pedig a legkezenfekvobb cel, a Hold eleresere. Ezek kozul a kesobb legertekesebbnek bizonyult elkepzeles Jurij Kondratyuk munkaja volt, aki az anyaurhajo/holdkomp rendszeru holdra szallas elmeleti alapjait fektette le. Fantasztikus elkepzelesekben kesobb sem volt hiany, ilyen volt a harom legkomplexebb ismeretekkel rendelkezo tudos, Wernher von Braun raketamernok, Fred Whiplle es Willy Ley csillagaszok publikacioja a Holdutazas megvalositasarol a Colier's magazinban,^[5] ami utopianak tunt az 1950-es evek elejen. Ebben az elkepzelesben 15 urhajos utazott volna, harom oriasi urhajoval, amelyeket Fold koruli palyan szereltek volna ossze, majd toltottek volna fel uzemanyaggal. A harombol az egyik teherurhajo lett volna, aminek celja pusztan a visszautra szukseges uzemanyag szallitasa lett volna. A leszallas utan 6 hetig lettek volna az urhajosok a Hold felszinen, napfelkeltetol kezdve egeszen a kovetkezo - negy foldi hetig tarto - nappal vegeig. A kiurult uzemanyagtartalyok hengereit lakomodulokka lehetett volna alakitani, egyfajta Hold-bazist letrehozva. Az epitkezest daruk, es egy tiztonnas traktor (amit a kesobbi felfedezo utak jarmuvekent is lehetett volna hasznalni) konnyitette volna meg. Ennek az elkepzelesnek a megvalositasahoz tobb szaz tonna anyagot kellett volna megmozgatni, mindezt abban az idoben, amikor az 1 tonnas Mercury-urkabint sem tudtak biztonsagosan Fold koruli palyara allitani.^[6]

A hideghaboru ket egymassal vetekedo nagyhatalma az 1950-es evek vegen, a nemzetkozi geofizikai ev tudomanyos kiserlet- es rendezvenysorozataban talalta meg azt az uj teruletet, ahol kiterjeszthetik a technologiai versengesuket: az Egyesult Allamok es a Szovjetunio egyarant a vilagurbe kivanta juttatni a maga ureszkozet. A cel a masik fel folotti technologiai fennhatosag bizonyitasa volt. A versenyt a szovjetek nyertek, amikor 1957. oktober 4-en sikerrel juttattak az urbe az addig titokban fejlesztett raketajukkal a Szputnyik-1-et. Az USA-ban ezt szinte haborus haduzenetkent ertelmeztek (a szovjetek erdemi uzenete a muhold Fold koruli palyara allitasaval az volt: ha korbe tudunk juttatni a Foldon egy targyat, akkor a Fold barmely pontjat elerhetjuk, barmely pontjat kepesek vagyunk bombazni).^[7]

Az USA vezetese elfogadta a szovjet kihivast es koncentralt erofeszitest tett az urteljesitmenyek teruleten az ellenfel elonyenek behozasara. E cel eleresere letrehoztak a NASA-t, amely az osszes korabban letrehozott repulesi es urhajozasi kiserleti muhelyt vonta egy szervezetbe, hogy az eroket egyesitve minel hatekonyabban erjek el a kituzott celt.^[8][9]

A Szputnyikkal beindult urverseny a szovjetek vilagraszolo eredmenyeivel indult es elso igazi csucspontjara 1961. aprilis 12-en jutott, amikor Jurij Gagarin a Vosztok-1 fedelzeten az elso emberkent eljutott az urbe es egy Fold koruli fordulatot tett. Ezt megelozoen az USA-ban komoly propaganda zajlott, hogy a szovjet elonyt mindenkeppen behozza a NASA es az elso ember, aki az urbe jut, mar nem orosz, hanem amerikai lesz. Erre jott hidegzuhanykent Gagarin repulese, akinek elsosege a Szputnyikehoz hasonlo vereseg-hangulatot es visszavagasi vagyat keltett az amerikai kozvelemenyben.^[10]

A vereseg azonban mar nem erte teljesen keszuletlenul az ujonnan hivatalba lepett Kennedy-adminisztraciot. Az uj elnok mar korabban megbizta a NASA-t, valamint tudomanyos tanacsadoit es a muszaki haladasert (is) felelos alelnoket, Lyndon B. Johnson-t, hogy talaljanak olyan programokat, amelyekkel a szovjeteknek elebe vaghatnak.^[11] Az elkepzelesek szerint olyan programra volt szukseg, amely jelentosegevel es technikai kihivasaval annullalja a szovjet teljesitmenyek erteket es egyertelmuen vezeto hatalomma teszi a vegrehajtojat, illetve amelyben a Szovjetunio bizonyosan nem rendelkezik meg elonnyel. Ket lehetseges valtozatot talaltak a szakertok: egy hatalmas urallomas epiteset es a holdra szallast. Kennedy a mereszebb tervet, a holdra szallast valasztotta.^[12]

A Gagarin-repulesre a NASA hamar valaszt adott, 1961. majus 5-en felbocsatotta Alan Shepardet a Mercury-program elso urhajossal vegrehajtott repulesen az urbe. A Freedom 7 sikerevel a tarsolyaban John F. Kennedy amerikai elnok 1961. majus 25-en allt a Kongresszus ele es hirdette meg a holdra szallasi programot:

Kennedy felhivasa - es termeszetesen a kozvelemeny tapinthato nyomasa - oly eroteljes volt, hogy az amerikai honatyak a nemzeti prioritasok elere emeltek a holdprogramot es ,,bianko csekket" adtak a NASA kezebe, azaz nem szabtak hatart a cel megvalositasahoz szukseges penzeszkozok felhasznalasanak. Ugyanakkor a program a bejelentesekor inkabb szamitott egy politikai ,,mutatvanynak", mintsem tudomanyos kezdemenyezesnek, az Ember Holdra juttatasanak ideaja pusztan politikai, nagyhatalmi megfontolasokbol valhatott megvalosithatova.^[14]

A Kennedy-beszed utani elso tisztazando kerdes a terv megvalositasanak mikentje volt, az elnok ugyanis ugy jelentette be a programot, hogy meg nem leteztek szamitasok, sot kiforrott elkepzelesek sem hogyan lehet eljutni a Holdra. A gondolkodas nem csak a NASA-n belul folyt, hanem egyetemek tudomanyos kutatomuhelyeiben, illetve a NASA beszallito cegeinel is, igy egyfajta spontan brainstorming indult.^[15]

Az elso elkepzeles a kozvetlen leszallas teoriaja volt, amely szerint a holdexpedicio egy nagy raketaval felszall a Foldrol, elnavigal a Holdig, ott leszall, majd a kutatomunka elvegzese utan ujra felszall a Holdrol es hazater a Foldre. Ez a legegyszerubb megvalositasi terv volt, am ket fontos buktatot is tartalmazott: a tomegproblemat es a holdi start problemajat. Ez a megvalositasi mod oriasi tomegeket kellett volna megmozgasson (urhajok szerkezeti tomege, az ellatmany, es a legnagyobb tetel, a hajtoanyag). Egyreszt egesz egyszeruen nem allt rendelkezesre olyan hordozoeszkoz - es a kituzott 9 eves hataridon belul nem is tunt megvalosithatonak a kifejlesztese -, amely kepes lett volna egy ilyen expedicio Holdra juttatasara. Masreszt ha sikerult is volna megvalositani egy megfelelo hordozoraketat, a hazafele indulaskor nagyjabol egy akkora raketa startjaval kellett volna szamolni, mint a Mercury-program Atlas raketai. Egy ilyen meretu eszkoz inditasa itt a Foldon is kiterjedt es jol kiepitett infrastrukturat, valamint nagy letszamu tamogato szemelyzetet kivan, ami odafonn egyszeruen nem allt volna rendelkezesre. Az elkepzelest hamar elvetettek, mindossze a kovetelmenyrendszer maradt fenn, Nova raketa neven.^[16]

A kozvetlen leszallas hordozoeszkoz problemainak athidalasara szuletett Wernher von Braun terve az EOR koncepcio. Az EOR (Earth Orbit Rendezvous - Randevu Fold koruli Palyan) lenyege az volt, hogy mivel nem all rendelkezesre eleg eros raketa, az expedicio eszkozeit tobb kisebb raketaval kell feljuttatni, majd Fold koruli parkolopalyara allva a vilagurben osszeszerelni. Az igy osszedokkolgatott holdurhajoval aztan el lehet jutni a Holdra, leszallni, majd a felfedezesek utan felszallni es hazaterni. A terv alapja a Wernher von Braun szellemi muhelyeben mar szuletofelben levo Saturn I raketa volt. Am ez a terv is csak az egyik fo problemara tudott valaszt adni, a tomegproblemara, a holdi start nehezsegeit ez sem volt kepes kikuszobolni.^[16]

A kulonbozo szellemi muhelyekben folyo munka termelte ki a vegul gyoztes alternativat, igy a megoldas a NASA-n kivulrol jott. A Chance-Vought repulogepgyar egyik mernoke, Tom Dolan talalt ra Jurij Kondratyuk 1914-es tanulmanyara, amely a holdurhajo reszegysegekre bontasat javasolta, valamint azt, hogy a holdfelszinre ne az egesz urhajo, hanem csak egy, a le- es felszallasra alkalmas kisebb egysege, egy valamifele holdkomp szalljon le. Ezzel a metodussal megtakarithato volt az urhajo tomegenek legnagyobb reszet kitevo uzemanyag jo resze, hiszen az urhajoegysegek mozgatasahoz (fekezesehez, gyorsitasahoz), kevesebb uzemanyag kellett a kisebb meretek miatt, illetve a meretek pontosan a kevesebb hordozando uzemanyag - kevesebb es kisebb tartaly - miatt is lehettek kisebbek.^[17]

Tom Dolan benyujtotta az elkepzelest a NASA-hoz, ahol az a LOR koncepcio (Lunar Orbit Rendezvous - Hold koruli palyan vegrehajtott randevu) nevet kapta annak alapjan, hogy a muvelet kulcsa a holdi leszalloegyseg es az anyaurhajo kozotti randevu volt, amelynek Hold koruli palyan kellett megtortennie.^[15] A NASA kezdetben hallani sem akart a tervrol, leven tul kockazatosnak tartott egy Hold koruli randevut tavol mindenfele mentesi potencialtol (a terv felmerulesenek idejen meg eppen csak John Glenn Fold koruli palyara allitasat voltak kepesek megoldani az amerikaiak). A LOR elfogadtatasanak elere egy John C. Houbolt nevu NASA mernok allt, aki olyan vehemensen propagalta az urhivatal vezetosegenek a koncepciot, hogy meg az allasat is kockara tette. Hosszas alkudozas utan a vezetoseg vegul elfogadta, hogy a Hold koruli randevu semmivel sem kockazatosabb, mint a holdi felszallas egy hatalmas raketaval, viszont cserebe drasztikusan csokkentheto a felbocsatando tomeg. A tomeg csokkenese akkora volt, hogy a leendo holdexpedicio feljuttatando tomege lassan kompatibilis lett egy, a von Braun-fele raketamuhelyben tervezes alatt allo oriasraketa kapacitasaval. Ennek az egy raketanak a kifejlesztese pedig passzolt a rendelkezesre allo idokerethez (szemben a Nova raketaval, vagy az EOR tucatnyi szimultan inditast - ergo tucatnyi komplett orias inditoallast - igenylo tervevel), az igy osszeallo kep vegul a LOR gyozelmet rajzolta ki.^[16]

Bovebben: Saturn raketacsalad es Saturn I

A holdprogram kulcsa egy megfelelo kapacitasu hordozoeszkoz lete volt. A raketafejlesztes pedig a hadsereg privilegiuma volt a masodik vilaghaboru utan Amerikaban. Meg az urprogramoktol es a NASA-tol fuggetlenul 1957-ben felmerult a katonai igeny nagy teherbirasu hordozoeszkozok irant, mivel a Pentagon kulonbozo nagy tomegu atom robbanotoltetek celba juttatasat vette tervbe. A projektet az ARPA (Advanced Research Projects Agency - Korszeru Kutatasi Programok Ugynoksege), raketafejlesztesekkel foglalkozo kormanyhivatal inditotta es a technikai megvalositast az ABMA (Army Ballistic Missile Agency - a Hadsereg Ballisztikus Raketa Ugynoksege) kapta feladatul. Ez utobbi ugynokseg muszaki vezetoje Wernher von Braun volt es a szakembergarda gerincet a von Braun kore szervezodo, a Nemet Harmadik Birodalom raketafejleszteseit vegzo, a masodik vilaghaboru vegen magukat az Egyesult Allamok hadseregenek megado mernokcsoport kepezte. Ez a csoport szamos raketa megalkotasa utan a nehezraketa projekthez letrehozta a Saturn I hordozoraketat. A Saturn I furcsa modon mire elkeszult, mar nem kellett a Pentagonnak a nuklearis robbanotoltetek drasztikus sulycsokkenese miatt, ezert a projektet 1960 nyaran teljes egeszeben atadtak a NASA-nak, uralkalmazasra.^[18]

Bovebben: Saturn IB

A NASA a Saturn I-gyel egy nagyjabol 20 tonna terhet Fold koruli palyara juttatni kepes eszkozhoz jutott, amellyel mar nagyobb urhajokat/urszondakat lett volna kepes palyara allitani, azonban a holdprogram igenye egy meg nagyobb teljesitmenyu hordozoeszkozt kivant meg, amelynek fejleszteset Nova neven szinten a nemet raketamernok-csoporttol vartak. Wernher von Braun a Saturn I tovabbfejlesztesevel kezdte a munkat, megalkotva a Saturn IB-t, egy 10%-kal nagyobb kapacitasu raketat. A Saturn IB megnovelt toloerejevel mar alkalmas volt a kozben kifejlesztett barmelyik Apollo urhajoegyseg Fold koruli palyara allitasara, azaz az urhajorendszer egyes egysegeinek berepuleset mar el lehetett vegezni.^[18]

Bovebben: Saturn V

A Saturn I es IB technologiai elofutara volt egy meg nagyobb toloereju eszkoznek, a Saturn V oriasraketanak. A kis raketakon von Braun kiprobalta a szovjetek altal is alkalmazott ,,tobb hajtomuvet egy fokozatba" raketaepitesi elvet, valamint sikerrel hazasitotta a kerozin es cseppfolyos oxigen hajtotta elso, valamint az oxigen es hidrogen hajtotta masodik fokozatot. A Saturn V szuletesenek kulcsa pedig a von Braun altal tervezett F1 kerozin/oxigen raketahajtomu es a dr. Abe Silverstein muhelyeben keszult J-2 hidrogen/oxigen hajtomu megszuletese volt. Az uj hajtomuvek minosegi ugrast jelentettek az elodokhoz kepest (az F1 egyetlen peldanya szolgaltatott peldaul akkora toloerot, mint az elod Saturn I teljes, nyolc hajtomuves elso fokozata), es osszessegeben meses, 140 tonnas Fold koruli palyas, 48 tonnas holdi hasznos tomeg kapacitast biztositottak. Ez azt jelentette, hogy az anyaurhajo/holdkomp felallasu, LOR-t alkalmazo holdexpedicio urhajoi egyetlen raketaval felbocsathatokka valtak.^[18][19]

A LOR koncepcio meghatarozta a holdurhajoval kapcsolatos kovetelmenyeket. Szukseg volt egy nagyobb urhajoegysegre, amelyben az oda- es visszautat teheti meg a legenyseg. Emellett kellett egy masik urhajo, amely a leszallast hajtja vegre es odalenn lakoegysegul szolgal.

Bovebben: Apollo parancsnoki es muszaki egyseg

A holdra szallasos koncepcio nem hatarozta meg hany embert kell feljuttatni egy holdra szallashoz. Kulonbozo tervek utan vegul a haromfos szemelyzet mellett dontottek: ket fo szall le a felszinre es egy harmadik fenn marad az anyaurhajoval (az egyfos leszallast nem tartottak eleg biztonsagosnak, ket fo eseten a tars a bajba jutott urhajos segitsegere tudott sietni es a holdkomp iranyitasaval kapcsolatos feladatokat is meg lehetett osztani, csokkentve a psziches terhelest). Ennek a koncepcionak megfeleloen az urhivatal egy haromszemelyes anyaurhajo fejlesztesebe fogott. Meglepo modon kulso partnerkent nem a mar ket urhajoval (Mercury es Gemini) tapasztalatot szerzett McDonnell Aircraft repulogepgyarat, hanem egy uj ceget, a North American-t vontak be.^[20]

Az urhajo vegul a Gemini kialakitasat kovette, ket fo reszbol allt ossze: a parancsnoki egysegbol es a muszaki egysegbol. A parancsnoki egyseg tulajdonkeppen a legenysegi kabint jelentette, amelyben csak a szemelyzet elhelyezeset es az eletkorulmenyeket fenntarto berendezeseket, valamint a navigacios muszereket helyeztek el. Ez az egyseg volt az, amely a Foldre valo visszatereskor egyedulikent visszajutott a legkoron at a leszallohelyre, ezert kulsejen hopajzsot helyeztek el, valamint az orrkupjaban a legkori fekezeshez szukseges ejtoernyoket. A muszaki egyseg fogadta magaba a kuldetes teljesitesehez szukseges hajtomuveket, hajtoanyagot es az urhajo ellatasahoz szukseges egyeb anyagokat (oxigen, hidrogen), berendezeseket (az aramot eloallito tuzeloanyag cella, radioantenna, stb.). Ez az egyseg nem tert vissza Foldre, hanem elegett a legkorbe lepeskor. A kesobbi expediciokon egy muszerrekeszt is kialakitottak benne, amellyel a tarsaira varo parancsnokimodul-pilota globalis megfigyeleseket vegezhetett Hold koruli palyarol. Az egyseg fohajtomuvevel vegeztek el a Hold koruli palyara allast es a hazaindulaskor a keringesbol valo kigyorsitast, valamint a nagyobb palyakorrekciokat, a kisebb mozgasokhoz a hajo hengerpalastjan 90deg-onkent elhelyezett kormanyhajtomuveket hasznaltak. A parancsnoki es muszaki egyseg tomege feltoltott allapotban 30 tonnat nyomott.^[21][22]

Bovebben: holdkomp

A holdi leszalloegyseg a LOR szulotte volt. A kovetelmenyek egy olyan urhajorol szoltak, amely kepes ket ember lejuttatasara a holdfelszinre es kulonosebb infrastruktura nelkul kepes felszallni onnan, valamint a felszini tartozkodas maximum 24-36 oraja alatt lakhelyul szolgal - es termeszetesen ehhez valo keszletekkel rendelkezik - ket ember szamara. A fejlesztesi es epitesi munkaval a Grumman repulogepgyarat biztak meg.^[23][24]

A le- es felszallas kovetelmenye miatt itt is ket kulon egysegbol allo rendszert terveztek. A holdkomp also resze az ugynevezett leszallofokozat volt, egy negy labbal ellatott csovekbol osszeallitott doboz, amelynek belsejebe epitettek a leszallo hajtomuvet es a mukodeshez szukseges hajto es oxidalo anyagot. Itt kapott meg helyet egy kisebb taroloter, amelyben a holdra kihelyezendo muszereket, szerszamokat tartottak, valamint nehany cserealkatreszt. A leszallofokozat testehez negy labat rogzitettek, amelyek a foldi startkor meg osszehajtogatott allapotban voltak, kesobb a repules soran az urben rogzitettek kiterjesztett allapotban. A labak nagy kerek leszallotalpakban vegzodtek, amelyek a felszini talajterheles csokkenteset szolgaltak, a szarak pedig teleszkoposan osszecsusztak a leszallaskor, ezzel tompitva a leerkezes erejet.^[25]

A felszallofokozat volt az egesz urhajorendszer legkisebb onallo muveletekre kepes egysege. Ebbe foglaltak bele a legenysegi kabint es a felszallashoz szukseges hajtomuvet, valamint hajto- es oxidaloanyagot. A kabin merete rendkivul kicsi volt, terfogata valamivel tobb mint 6,5 m3 volt; nagyjabol mint ket osszetolt telefonfulke. A tomegtakarekossag miatt meg ulest sem helyeztek el benne, az urhajosok allva vezettek. A holdsetahoz beoltozott (a hatizsakot is magukon viselo) urhajosok gyakorlatilag mar mozdulni sem tudtak benne. A feltoltott holdkomp tomege 15 tonna korul volt.^[25]"

A raketak es urhajok mellett a NASA-nak a felbocsatas tovabbi eszkozrendszeret (inditoallasok, kiszolgalo letesitmenyek, szallitoeszkozok) is meg kellett teremtenie. Legeloszor is az inditasok helyszinerol kellett donteni, mivel egyetlen addigi inditoallas sem volt alkalmas a tervekben szereplo oriasraketak felbocsatasara. Barmilyen urraketa startjara az Egyenlitohoz minel kozelebb eso helyszin a legalkalmasabb, ezert a NASA ilyet keresett, am csak olyat talaltak, amely logisztikai szempontbol elfogadhatatlan volt, igy a kereses vegul kikotott Cape Canaveralen, a meglevo Legierobazis es NASA inditoallas sor mellett, a mocsarban fekvo teruleteknel. A teruleten a NASA harom inditoallas, egy osszeszerelo csarnok, a szukseges anyagok (uzemanyag, cseppfolyos oxigen, alkatreszek stb.) tarolasara alkalmas letesitmenyek es tobb kilometer hosszu uthalozat letesitesehez latott hozza. Az egesz beruhazast az oriasi tulbiztositas jellemezte, mivel az USA komoly versenyre keszult a szovjetekkel, amiben az egymas utani kuldetesek parhuzamos elokeszitesevel szamoltak. Az elkepzelesek szerint a verseny megnyeresehez ket honapos idokozokkel kellett idoziteni a felbocsatasokat.^[26]

Bovebben: Kennedy Urkozpont 39. inditoallas

A legfobb infrastrukturalis fejlesztes a 39-es szamu indito komplexum letrehozasa volt. Ebben az eredeti elkepzelesek szerint ot, egymastol 2,7 km-re allo inditoallast hoztak volna letre. Kesobb a terveket haromra redukaltak, amely meg mindig elkepeszto tulbiztositasnak szamitott. Vegul az epites soran csak ket allas epult meg a 39A es a 39B jelu, ez utobbit mindossze egyszer hasznaltak a program soran. Az inditoallas maga egy hatalmas betontekno, amely a rajta allo raketa langsugarat oldalra vezeti, meggatolva, hogy a talajrol visszapattano gazsugar, vagy a hanghullamok kart tegyenek a raketa szerkezeteben.^[26]

Bovebben: VAB

A raketak osszeszerelesere egy kulon epuletet szantak, amely a kulonleges szerelesi mod, a versenges miatt tulmeretezes okan a vilag egyik legnagyobb epulete lett. A NASA a korabbi raketait az inditoallasban szerelte keszre, ezuttal viszont ugy dontott, az oriasraketat nem teszi ki az idojarasnak es szerelocsarnokot epit. A Saturn V osszeszerelesehez az ugynevezett fuggoleges szerelesi modot valasztottak. Az osszeszereleshez epult VAB-csarnokban egyszerre harom Saturn V osszeszerelese folyhatott. Az oriasi kocka alaku epuletben szereloszinteket alakitottak ki, amelyeket szabadon lehet athelyezni az eppen szereles alatt levo raketa igenyeinek megfeleloen, valamint szamos kulonleges hiddarut is elhelyeztek benne, amelyekkel centimeteres pontossagu muveleteket lehetett vegezni az akar 135 tonnas egysegekkel. Az epulet meretei: 218,2 m hosszu, 157,9 m szeles es 160 meter belmagassagu, alapterulete 32400 m2.^[27][28]

Bovebben: Mobil inditoallvany (Cape Canaveral)

Az osszeszerelt raketat a VAB-csarnokbol az inditoallasig a Mobil Inditoallvanyon szallitottak. Ez az eszkoz egy vizszintes - kozepen a szallitott raketa hajtomuveinel lyukas - acel platformbol es egy vele egybeepitett fuggoleges racsszerkezetu toronybol all. A raketa epitese mar ezen a strukturan kezdodott, ezen rogzitettek ugynevezett szelcsavarokkal a raketat, majd az igy osszeszerelt egyseget egyben szallitottak ki az inditoallashoz. Ott a torony kulonbozo szintjein csapokkal csatlakoztak a raketahoz, ezeken at vezettek az ellatovezetekeket (elektromossag, hajtoanyag, cseppfolyos oxigen, helium stb.), amely betaplalas egeszen a start elotti masodpercekig tartott. A torony legfelso szintjen, a felso ellatokaron kapott helyet egy kis helyiseg (Feher Szoba), ahonnan az urhajosok kozvetlenul az urkabinba szallhattak. A torony belsejeben lift mukodott, amely a mukodeshez szukseges egyeb anyagokat, valamint a kiszolgalo es repulo szemelyzet tagjait szallitotta. A start soran az ellatocsapok elfordulva adtak utat a raketanak es vizelarasztassal vedtek a szerkezetet a raketa langcsovajatol (mindemellett a vedelem mellett is minden start utan alapos felulvizsgalatra, karbantartasra szorult). Az allvany atalakitott - racsszerkezet nelkuli - valtozata a Space Shuttle programban is folytatta palyafutasat.^[29][30]

Bovebben: Hernyotalpas szallitojarmu (Cape Canaveral)

A Mobil Inditotorony mozgatasat egy onalloan is jarokepes szallitojarmuvel, a hernyotalpas raketaszallitoval vegeztek. Az oriasi, 40 meter hosszu es 35 meter szeles jarmu 2400 tonnat nyom, nyolc lanctalpon gordul (a jarmu minden sarkaban egy par), amelynek 57 lanctalpszeme egyenkent 900 kg-os. Osszesen ket darab epult es jelenleg ez(ek) a vilag legnagyobb onjaro jarmuve(i). A szallitoeszkoz egy kulonleges mernoki alkotas, amely a Mobil Inditotorony es a rajta allo holdraketa kulonosen preciz mozgatasat vegezte: a muvelet kulcsa, hogy a raketa mindig fuggolegesen maradjon (a tures 1 fok volt). A fuggolegesseget a lanctalpak zsamolyainak hidraulikus kiegyenlitoivel lehet biztositani (a felso platform magassagat 6,1 es 7,9 meter kozott lehetett allitani), meg az inditoallas lejtojen valo felkapaszkodas kozben is. A szallitashoz raketaszallitoval a Mobil inditotorony ala manovereztek, majd hidraulika segitsegevel megemeltek a tornyot es a hozza rogzitett raketat, vegul 1,6 km/h sebesseggel (kilometerenkent 350 liter uzemanyag felhasznalasa aran) elaraszoltak az inditoallasba. A jarmuvek tobb mint 40 ev szolgalat utan meg ma is uzemelnek, a Space Shuttle programban alkalmazzak oket az eredeti feladatkorukben.^[31]

Kennedy bejelentese az Apollo-program elinditasarol lenyegeben okafogyotta tette az eppen futo Mercury-programot, amelynek egy ember urbe juttatasa volt a celja, hisz Alan Shepard 1961. majus 5-i szuborbitalis repulesevel meg a kituzott cel kozeleben sem jart a NASA, a feladat maris a Hold elerese volt. Azonban oriasi szukseg volt urtapasztalatok szerzesere, ezert a Mercury-program hosszabb kifutast, tobb repulesi lehetoseget kapott.^[32]

Bovebben: Mercury-program

John Glenn repulesevel elobb teljesitettek a kituzott celt, amerikai urhajost juttattak Fold koruli palyara, majd Scott Carpenter, Wally Schirra es Gordon Cooper repuleseivel egyre hosszabb kuldeteseket teljesitettek, amivel sajat - elsosorban orvosi - tapasztalatokat szereztek. (Korabban az orvosok feltetelezese az volt, hogy az emberi szervezet nem tud megbirkozni az urbeli korulmenyekkel, a sulytalansaggal es az urhajosok meghalnak odafenn. Ezt az allitast Gagarin repulese mar megcafolta, de tovabbi sajat tapasztalatok kellettek.)^[32]

A holdra szallashoz a Mercury tapasztalatai mellett meg konkretabb probak is kellettek. Ahhoz, hogy ember allhasson a holdfelszinen, harom alapveto dologra volt szukseg:

• ket urhajo egymas melle tudjon navigalni barhol az urben (urrandevu)
• ugyanez a ket urhajo ossze tudjon kapcsolodni (dokkolas)
• a holdi leszallas utan az urhajos ki tudjon szallni a vilagur ember szamara elviselhetetlen kornyezetebe, illetve egy esetleges veszhelyzetben a sulytalansag korulmenyei kozott at tudjon szallni egy masik urhajoba az uron at (urseta)^[33]

Mivel mindezekre egyaltalan nem volt tapasztalat, mindenkeppen meg kellett szerezni azt, mielott belevagtak volna a holdprogram erdemi reszebe. Viszont nem volt ido megvarni a holdutazas infrastrukturajanak (urhajok, inditoallasok) elkeszultet, a fenti celok teljesithetosegere elobb kellett valasz, ezert a Mercury technologiai alapjain egy uj, ketszemelyes urhajo fejleszteset es repulteteset hataroztak el, amellyel az urbeli navigacio es az ursetak begyakorolhatoak voltak.^[33]

Bovebben: Gemini-program

1961. december 17-en a NASA bejelentette, hogy elinditja a Gemini-programot, amely egyertelmuen az Apollo elokeszito programja volt. A Gemini-program osszesen 9 repulest foglalt magaban, amelyek kereteben az urhajosok sorra veve a kiprobalando muveleteket, igazoltak az urseta, az urrandevu es a dokkolas kivitelezhetoseget, valamint azt is szimulaltak, hogy egy holdutazas idoszuksegletet (maximum ket hetet) az emberi szervezet kepes kibirni. Egyben a Gemini-program volt az, amelyben az USA eloszor forditotta meg az urversenyt es vette at a vezetest az urbeli teljesitmenyekben a Szovjetuniotol az elso sikeres randevu es dokkolas teljesitesevel.^[33]

A holdra szallashoz a szandek mellett tobb ismeretre is szukseg volt a celpontrol. A holdfelszinrol a legjobb tavcsovekkel is csak kilometeres nagysagrendu felbontassal keszulhettek felvetelek, a leszallohelyek reszletes felderitesere urszondakat kellett kuldeni. A NASA ket kulon szondatipus feljuttatasat hatarozta el. A Lunar Orbiter szondakat Hold koruli palyarol valo fenykepezesre, a Surveyor szondakat pedig felszini leszallasra es a Hold testkozelbol valo felderitesere kuldtek fel.^[34]

Bovebben: Surveyor-program

A Surveyor holdszondakat a holdi leszallas kivitelezhetosegenek bizonyitasara fejlesztettek ki. Az elozetes tanulmanyok szerint a Hold felszinet nagyon laza holdpornak kellett fednie es egy oda leszallo urhajo akar el is sullyedhet ebben a porban. Mielott embert szallito urhajot engedtek a felszinre, mindenkeppen meg kellett bizonyosodni a leszallas lehetosegeirol es nemcsak az elsullyedesrol, hanem a szikla es kraterboritottsagrol is, amely borulasveszellyel fenyegetett. A NASA osszesen het Surveyor szondat kuldott a Holdra 1966 es 1968 kozott. Rogton az elso kiserlet sikerrel jart: 1966. junius 2-an az Viharok Oceanjan sima leszallast hajtott vegre a Surveyor-1. A NASA szamara csak az keltett csalodast, hogy a vetelytars Szovjetunio negy honappal korabban mar sikerrel juttatott a holdfelszinre egy leszalloegyseget, a Luna-9-et. A Surveyor-2 es Surveyor-4 sikertelen volt, rajtuk kivul osszesen ot szonda ert le sertetlenul a holdfelszinre, kikovezve az utat az Apollo leszallasok elott. A szondasorozat repultetesenek masodlagos celja is az Apollo-programot szolgalta, mivel a holdkozi tersegben valo manoverezest, a szabad visszateres palyajanak (es egyeb mas palyaknak) kiprobalasat is ezekkel a szondakkal vegeztek el.^[34]

Bovebben: Lunar Orbiter-program

A Lunar Orbiter szondak szinten az Apollo urhajok elofutarai voltak, sokkal komplexebb kuldetessel, mint a Surveyorok. A Lunar Orbitert a Hold korul keringo egysegeknek szantak, az egitest teljes koru lefenykepezeset tuzve ki fo feladatul. Ehhez a szonda megkapta a Pentagon elozo generacios kemmuholdjainak kamerait, amelyekkel legalabb 60 meteres felbontast lehetett elerni a Hold koruli palyarol (erdekesseg, hogy barmennyire is a nemzeti prioritasok elen allo program volt az Apollo, megsem kaphatta meg az elso vonalbeli - elvileg meg jobb felbontast biztosito - technikat). A Lunar Orbiter sorozatban 1966 es 1967 kozott osszesen 5 keringoegyseget juttatott a NASA a Holdhoz, ezek mindegyike sikeres volt.^[34]

Az elso harom Lunar Orbiter feladata 20 elore meghatarozott, potencialis Apollo leszallohely felterkepezese volt, amelyeket foldi tavcsovekkel jeloltek ki. Ezeken a repuleseken a szondak a holdi egyenlito szuk savjaban repultek, mivel a tervezett leszallohelyek ebbe a savba estek. Az utolso ket kuldetesnel valtoztattak a tervezok a repulesi profilon es polaris palyara allitottak a szondakat, igy az egesz holdgombot le lehetett fenykepezni. Ezzel a metodussal a holdfelszin 99%-at sikerult megorokiteni, komplett holdterkepet allithatott ossze a NASA. A terkepezo fenykepezes mellett szamos mellekfeladatot is ellatott a szondasorozat. Mertek az odauton es a Hold kornyezeteben a kozmikus sugarzast, amelyet az urhajosok szamara elviselhetonek talaltak. Aztan mikrometeorit gyujto erzekelokkel megmertek a szabadon repkedo meteorok suruseget a Hold koruli palyan, amelyet a Fold kornyezetenel ritkabbnak, a holdkozi tersegnel viszont surubbnek talaltak (az urhajosoknak tehat nem kellett ettol a veszelyforrastol sem tartania az atlagosnal jobban). A Lunar Orbiterekkel ellenoriztek a NASA kovetoantenna-halozatat is. A program vegeztevel mind az ot egyseget a Holdnak utkoztettek, hogy kesobb, az Apollo repulesek idejen nehogy veszelyt jelentsenek a Hold koruli palyan repulo urhajokra.^[34]

A kituzott 9 eves hatarido rovidsege miatt a NASA sokszor kenytelen volt elterni az egyebkent foszabalykent alkalmazott ,,lepesrol lepesre" fejlesztesi filozofiatol es az egyes reszegysegeket parhuzamosan fejlesztette, tesztelte.

Bovebben: Little Joe II

Az Apollo urhajoval a NASA a Gemini urhajo katapultuleses megoldasa utan ismet visszatert a teljes kabint mento, raketas mentorendszerhez. Ehhez a Mercury urhajoehoz hasonlo racsszerkezetes, raketat magaban foglalo mentotornyot terveztek. A visszatereshez is uj fekezorendszer kellett, tekintve, hogy a tervezett Apollo kabin tomegben tultett minden korabbi urkabinon es a Mercury/Gemini fele egy ejtoernyos megoldas mar nem volt megfelelo. A tervezok vegul egy harom ernyobol allo ejtoernyorendszert almodtak meg. Ezek az eszkozok viszonylag fuggetlenek voltak az Apollo hardver tobbi reszetol, igy idotakarekossagbol a tesztelesuket kulonvalasztottak az urhajorendszer tobbi reszenek tesztjeitol. A Little Joe II program kifejezetten errol a kulonvalasztott tesztelesrol szolt.^[35]

1963 es 1966 kozott az uj-mexikoi White Sands Raketakiserleti Telepen folytak a tesztek. Ezekben a Little Joe II raketat hasznaltak fel, mivel nem volt szukseg Fold koruli palyara allitani az urhajot, csak kulonbozo magassagokba juttatni (sot ket esetben startmegszakitasi probat vegeztek, ahol az inditoallasban ,,nulla magassagon" aktivaltak a mentorendszert). Osszesen ot inditast vegeztek, amelyben a rendszerek jol vizsgaztak.^[35]

Bovebben: Saturn I

Szinten a sietseg diktalta azt a modszert, hogy a hordozoeszkozok fejleszteset osszevontak az urhajoegysegek tesztjeivel is. Igy a Saturn I program nemcsak raketatesztekrol, hanem urhajoprobakrol is szolt. Az elso Saturn startok csak az uj raketaepitesi technika probai voltak, a program vegen, az utolso ot alkalommal mindig egy Apollo urhajomakettet (merethu, tomegeben valtozo, de semmikeppen sem ures, konnyu, es termeszetesen mukodeskeptelen masolatot) is vitt magaval a Saturn I. Ezeken a repuleseken a mernokok elozetes szamitasait igazolo mereseket, automata kommunikacios teszteket, rezonanciateszteket, stb. vegeztek.^[36]

Az eloteszteket kovetoen immar hivatalos Apollo lajstromjelekkel folytatodtak a repulesek. Ezekhez a tesztekhez mar a tovabbfejlesztett Saturn IB hordozoeszkozt vettek igenybe (a Saturn IB probai tehat Apollo urhajoprobak is voltak egyben).

Bovebben: AS-201 (Apollo-2)

A Saturn raketa eloszor vitt fel nem BP (BoilerPlate - makett) jelzesu, hanem CSM (Command and Service Module) jelu urhajot, egy Block I tipusu, meg egyszerusitett kivitelu (holdutazasra alkalmatlan) urjarmuvet, amellyel szuborbitalis repulest hajtottak vegre. A raketa 1966. februar 26-an emelte 425 kilometer magasba az urhajot, ahol az levalt a raketarol es sajat fohajtomuvevel meg tovabb emelkedett, a felso holtponton visszafordult a Fold fele es az iranyitas ujra beinditotta a hajtomuvet, hogy novelje a sebesseget, a hopajzs szamara modellezve az extrem holdi visszateresi sebesseget. Az urhajo vegul 8.472 kilometerre a starthelytol az Atlanti-oceanra szallt le. A proba sikertelen volt, a hajtomu sem mukodott megfeleloen es egy elektromos hiba miatt a visszatereskori kormanyzas is problemas volt, valamint egy zarlat okan a meresi adatok egy resze is elveszett.^[37]

Bovebben: AS-202 (Apollo-3)

A masodik tesztrepules az AS-201 megismetlese volt, azzal a kulonbseggel, hogy a szuborbitalis palya csucspontja dupla magassagban volt, mint a korabbi kiserletnel. Ezuttal 1128 km magasra emelkedett az Apollo urhajo es 25 750 km-re a starthelytol szallt le. Az ezen a repulesen felbocsatott kabin mar gyakorlatilag urhajosok hordozasara is alkalmas peldany volt, csak az ulesek es a muszerfal nehany panelje hianyzott belole. A teszt sikeresen vegzodott.^[38]

Bovebben: Apollo-1

Meg az elso igazi Apollo urhajo repulese elott tragedia tortent. Az inditas elotti, foldi tesztelesek soran az Apollo-1 kabinjaban tuz utott ki, es az ott tartozkodo harom urhajos, Virgil Grissom, Edward White es Roger Chaffee meghalt. A tuz kozvetlen kivalto okat sosem allapitottak meg, de a hozza vezeto korulmenyeket igen, amelyeket egy 3000 oldalas jelentesben foglaltak ossze. A legnagyobb problema a nagy nyomason levo tiszta oxigen legkor a kabinban es a tuzveszelyes anyagok hasznalata, amik tiszta oxigenben meg hevesebben egnek. Az urhajo belsejeben szeles korben alkalmazott habszivacsok, a hutocsovekben keringo folyadekok tuzveszelyessegerol mindenki megfeledkezett. Raadasul az ujonnan fejlesztett ketreszes kabinajto teljesen meggatolta az urhajosok gyors kimenteset. Leginkabb a tomegtakarekossag miatt tamogattak, annak ellenere, hogy hianyzott belole a vesznyitast vegzo robbanopatron, amivel masodpercek alatt szabad utat tudtak volna biztositani a bennrekedt urhajosoknak. A legnagyobb problema az uj konstrukcios ajto nyitasi mechanizmusaval volt. A kulso ajto kifele, a belso ajto befele nyilt. A belso ajto nyitasa a kozepen ulo urhajosnak, Edward White-nak volt a feladata, feje folott hatranyulva egy specialis szerszammal. A tesztek soran korulbelul 50 kg-os erot kellett kifejteni a nyitashoz, de a tuz altal felforrosodott levego nagyobb - mintegy masfel tonnas - nyomassal hatott az ajtora, ami lehetetlenne tette szamara annak kinyitasat. A vizsgalatok megallapitasai alapjan vegul a NASA ejtette a Block I repulesere vonatkozo terveket, minden repules a Block II sorozattal tortent, amelyet 1800 helyen valtoztattak meg az attervezese soran.^[39][40][41]

Ekkor keszult egy betujelzessor, melyet kesobb az egyes repulesek megkulonboztetesere kivant alkalmazni az urhivatal.^[42][43]

• A - a parancsnoki hajo teljesitmenyet es a hopajzs ellenallosagat bizonyitani hivatott tavvezerelt uzemmodu tesztrepules
• B - a holdkomp tavvezerelt tesztfelszallasa
• C - az emberek elso repulese az Apollo parancsnoki hajoval
• D - a holdkomp urhajosok altali kiprobalasa
• E - a parancsnoki urhajo keringesenek magassagat 6400 km-es tavolsagra kellett emelni, hogy minel jobban tudjak szimulalni a Holdrol nagy sebesseggel visszatero kabin legkorbe lepeset.
• F - a Hold koruli palya elerese, meg leszallas nelkul
• G - maga a holdra szallas.

Az elso tipust az AS-201/202 repulessel mar teljesitette a NASA. A tervben termeszetesen nem csak egy-egy repules szerepelt egy-egy tipusbol, addig kellett ismetelni a repuleseket, amig az adott tipushoz kapcsolodo kovetelmenyrendszer nem teljesult maradektalanul. A kovetkezo uton meg mindig A tipussal indult az urhajo, de immar a Saturn V oriasraketaval.^[43]

Bovebben: Apollo-4

A NASA hivatalossa tette, hogy az Apollo-1 utan Apollo-4 jelzessel az elso Saturn V raketa inditasa kovetkezik, de meg ember nelkul. 1967. november 9-en elstartolt az Apollo-4. A raketa 18 057 km-re tavolodott el a Foldtol. Ahogy visszafordult a Fold fele, begyujtottak a raketakat, hogy a leheto legnagyobb sebesseggel erkezzen a legkorbe, a hopajzs tesztelese celjabol. Egy kisebb rezonancia problematol eltekintve minden jol ment, hatalmas sikernek konyvelhette el a NASA az Apollo-4 repuleset.^[43][44][45]

Bovebben: Apollo-5

A siker utan a NASA tovabblephetett a B kuldetestipusra. Az Apollo-5 feladata a holdkomp tesztelese volt, de a holdkomp gyartasa csuszott. A gyarto Grumman sokat kuzdott a fejlesztesekkel. Az elso inditast 1967 januarjara terveztek, de csak 1968. januar 22-en hagyhatta el az inditoallast. A holdkomp felbocsatasahoz ezuttal elegendo volt a Saturn IB. A felbocsatott holdkomp meg mindig nem volt teljes kiepitesu (az ablakok helyen pl. aluminiumlemezek voltak es a labakat sem szereltek fel). Az urhajoval elsosorban hajtomuteszteket vegeztek, amelyek egy szoftverhiba miatt csak felig sikerultek.^[46]

Bovebben: Apollo-6

Az Apollo-6 inditasara 1968 tavaszan mar kozel sem voltak annyian kivancsiak, mint korabban. Ez nem is volt veletlen, ugyanis nemcsak Amerika, hanem az egesz vilag masra figyelt, aznap lotte le egy merenylo Martin Luther King polgarjogi aktivistat. Az erdeklodes hianya egyeb mas tarsadalmi okokra is visszavezetheto volt: a vietnami haboru altal 1968-ra felemesztett 84 milliard dollar az amerikai tarsadalom nemtetszeset valtotta ki. Ezzel veszelybe kerult az egesz program sorsa, mivel a holdra szallas a demokratak programja volt, am a demokrata elnok, Lyndon B. Johnson rendkivul nepszerutlen volt, eselyet sem lattak az ujravalasztasanak. A republikanus ellenzek programjaiban viszont az Apollo-program messze nem szerepelt volna olyan elokelo helyen. Vegul 1968. aprilis 4-en az Apollo-6 is elhagyta az inditoallast.^{[47][48][49][50]}

Az Apollo-6 ismet a Saturn V-tel indult es nem vitt magaval holdkompot. Ezuttal a holdraketaval tamadtak problemak, a hajtomuben nyomasvaltozasok leptek fel, amely rangatasban, sot az egyik hajtomu ido elotti leallasaban nyilvanult meg, valamint a holdkomp adapter is strukturalis seruleseket szenvedett. Az urhajo repulese ezek miatt a problemak miatt kisse eltert a tervezettol. Ezuttal az S-IVB teljesitmenyet is teszteltek, olyan hosszu hold iranyu gyujtast idozitettek, amilyenre nem volt pelda a kesobbi repulesek soran, de a visszatereskor nem sikerult a tervezett holdi visszateresi sebesseget elerni. A raketa- es a palyaproblemak miatt ez a repules is csak felig sikerult minositest kapott.^[48][50]

Bovebben: Apollo-7

Az Apollo-7 kuldetese volt az Apollo-program elso repulese, a C tipusu repules amely a program elso urhajosokkal vegrehajtott repulese volt. A repules fo feladata az Apollo-1 tragediaja miatt atalakitott Block II urhajo berepulese volt (eredetileg az elso repulest egy holdrepulesre meg alkalmatlan, egyszerusitett - Block I jelu - urhajoval terveztek, am a melyrehato attervezes miatt ez mar nem keszult el, hanem egybol a vegleges holdurhajo indult az urbe). Mivel csak a parancsnoki urhajot kellett Fold koruli palyara allitani, ezert csak a kisebb raketara volt szukseg, igy a Saturn IB vitte fel az urhajot a 37-es inditoallasbol. Legenysegnek Wally Schirra parancsnokot, Donn Eisele parancsnokimodul-pilotat es Walt Cunningham holdkomppilotat neveztek ki (ezzel a parancsnok lehetett az egyetlen ember, aki mindharom korai amerikai urhajotipust repulte).^[51][52]

Az urhajo 1968. oktober 11-en startolt egy 11 napos utra, amely gyakorlatilag az Apollo-1 repulesi programjanak teljesiteset jelentette. A repules soran elsosorban az uj urhajotipus manoverezokepesseget, a hajtomuvek teljesitmenyet teszteltek. A kuldetes soran sikeres urrandevut hajtottak vegre az S-IVB raketafokozattal, tobbszor modositottak palyat az SPS fohajtomuvel. A repules soran szokatlan modon tobbszor kerult osszetuzesbe a legenyseg az iranyitassal. Ennek oka az idohiany (varatlan tapasztalat volt, hogy a legtobb muvelet tovabb tartott mint terveztek) es a rosszul sikerult repules elotti karanten miatt mindharom urhajosnal fellepo betegseg es az emiatt jelentkezo diszkomfort erzes volt. Az ut soran 163 alkalommal kerultek meg a Foldet es a 11. napon, oktober 22-en szalltak le az Atlanti-oceanra. A NASA tokeletes sikernek ertekelte a repulest.^[51][52]

Bovebben: Apollo-8

Az Apollo-8 a NASA egyik legkockazatosabb expedicioja volt, ezen a repulesen ertek el eloszor emberek a Holdat. Ez a repules gyakorlatilag nem is szerepelt a NASA terveiben, az Apollo-8-cal a holdkomp berepuleset kivantak elvegezni a D tipusu repulesen, am a szovjetekkel vivott verseny miatt egy kulonleges utat iktattak be, amelynek elsodleges celja a Hold elsokenti elerese volt - meg leszallas nelkul.^[53] Az urhivatal vezetesenek masodik vonalaban elenk vita alakult ki titokban, hogy az E tipusu repules helyett inditsanak egy Saturn V-tel egy Apollo urhajot a Holdhoz. Az elso szamu vezetok eloszor orultsegnek minositettek az otletet, amely kesobb a reszletek kidolgozasaval megis megvalosithatova valt. A terv fo kockazatai a holdraketa kiprobalatlansagaban, a holdkomp, mint tartalek hianyaban rejlettek.^[54][55]

Az Apollo-8 legenysege Frank Borman parancsnok, Jim Lovell parancsnokimodul-pilota es Bill Anders holdkomppilota lett azutan, hogy onkent vallaltak a feladatot.^[54][55][56]

Az expedicio 1968. december 21-en 12:51:00-kor (UTC) startolt a cape canaveral-i 39A inditoallasbol. A Saturn V kisebb rezonanciakat leszamitva tokeletesen mukodott. Az urhajo eloszor masfel Fold koruli fordulatig Fold koruli parkolopalyan maradt, majd a teljes rendszerellenorzes vegeztevel elindult a Hold fele. Harom napos ut kovetkezett. Ennek elso lepesekent randevukiserletet kellett vegrehajtani a kiurult S-IVB-vel, am ezt a muveletet elrontottak az urhajosok (kesobb tobb palyakorrekciora volt szukseg). Nemsokara Frank Bormant hanyassal es hasmenessel jaro rosszullet fogta el, amelybol sikeresen felepult. Az odaut soran tobb tevekozvetitest sugaroztak a urhajosok a Foldre. Az expedicio 55. orajanak 40. perceben az urhajo(sok) elsokent a tortenelemben egy masik egitest gravitacios mezejebe repult(ek) at. Fel nap elteltevel pedig megerkeztek a Holdhoz, a repules 68 orajanak 58. perceben az urhajo besiklott az egitest moge es az arnyekolas miatt megszunt a radiokapcsolat. Tiz perc mulva az urhajosok elvegeztek a LOI-t (Lunar Orbit Insertion - Hold koruli palyara allas), majd pontosan a szamitott idoben feltuntek a Hold mogul.^[54][55]

Az urhajosok 10 keringest tettek meg Hold koruli palyan, kozben a felszint fenykepeztek. Az elsodleges feladatuk a tervezok altal kivalasztott leszallohely-jeloltek minel reszletesebb fenykepezese volt. E feladat kozben sikerult a holdprogram emblematikus felveteleinek egyiket, egy Foldkeltet rogziteni (ezt a jelenseget a holdfelszinrol csak specialis helyen es libracios korulmenyek kozott lehet latni, egyebkent az urhajok utasai elhettek at minden keringesben). Osszesen hat koron at folyt a fotozasi program, amikor Borman elve parancsnoki jogaval rendkivuli pihenesi periodust rendelt el a tul regen fenn levo legenysegnek. A kilencedik keringesben a trio emlekezetes teveadasban szamolt be karacsony napjan az expediciorol, amelynek vegen a Bibliabol tartottak felolvasast. A 10. keringesben aztan sikeresen felgyorsitottak, elhagytak a keringesi palyat es indultak a Fold fele. A teljes sikert hozo kuldetes 1968. december 27-en ert veget a csendes-oceani leszallassal.^[54][55]

Bovebben: Apollo-9

Az Apollo-9 a holdprogram harmadik kuldetese, a D tipusu repules volt, amelynek celja a holdkomp berepulese volt. Az Apollo urhajorendszer utolsokent elkeszult darabja volt a holdi leszalloegyseg, amelynek fejlesztese hosszan elhuzodott, ezert ennek a kiprobalasat hagytak a tesztrepulesek vegere. A berepulest eloszor Fold koruli palyan hajtottak vegre, amely azonban magas kockazatokat hordozott: a holdkomp csak urrepulesre alkalmas szerkezet volt, egy foldi leszallas lehetetlen volt vele, nem leven hopajzsa, igy egy esetleges hiba a kiprobalaskor konnyen az urhajosok eletebe kerulhetett. Ugyanakkor a mentesi lehetosegek miatt ez tunt a kevesbe kockazatos megoldasnak. A legenyseg Jim McDivitt parancsnok, Dave Scott parancsnokiegyseg-pilota es Rusty Schweickart holdkomppilota volt, akik vegig reszt vettek a holdkomp tervezeseben es epiteseben a Grumman repulogepgyarba kihelyezett urhajos szakertokent. Hosszu ido utan ennek a legenysegnek nyilt lehetosege az urhajok elnevezesere, igy toluk kapta a parancsnoki egyseg a Gumdrop (Gumilabda), a holdkomp a Spider (Pok) nevet.^[57][58][59]

A startra 1969. marcius 3-an kerult sor, amikor masodik alkalommal hasznaltak a Saturn V holdraketat urhajosok feljuttatasara (az eredeti tervek szerint a ket urhajoegyseget egy nap kulonbseggel ket Saturn IB startjaval juttattak volna fel, vegul az esemenyek felgyorsulasa es a Saturn V tesztelesi igenyei miatt a teljes kiepitesu hardver repult fuggetlenul attol, hogy ez pazarlas volt). A muveletekkel Fold koruli palyan szimulaltak a holdra szallas technikai alapmuveleteit. Elsosorban a holdkomp manoverezokepessegenek teszteleset szolgaltak a muveletek (hajtomuinditasok es kormanyparancsok kozbeni viselkedes), illetve a leszalloegyseg ket reszegysegenek - a leszallo es felszallofokozatnak - szetkapcsolt allapotban valo repuleset probaltak ki. Emellett az uj Apollo urruha tesztelese is a muveletek kozott szerepelt, amelyet Schweickart vegzett el egy urseta soran. A repules 10 napig tartott es az Apollo-7-hez hasonloan teljes sikert hozott.^[57][58][59]

Bovebben: Apollo-10

Az Apollo-10 az Apollo-program negyedik urrepulese volt, az ugynevezett F tipusu repules amely a holdra szallas jelmezes foprobajanak szamitott. Ennek kereteben az urhajosok a teljes kiepitesu urhajorendszerrel lerepultek a teljes holdi kuldetest (a holdkomp es a parancsnoki hajo szetkapcsolodasat is beleertve), egeszen 15 000 meterig ereszkedtek a felszin folott, mindossze a leszallast nem probalhattak ki. Eredetileg nem volt elkepzelhetetlen az sem, hogy ez a repules lesz az elso holdra szallasi kiserlet, am a kello idore meg nem allt rendelkezesre holdra szallasra is alkalmas holdkomp (mind az Apollo-9, mind az Apollo-10 holdkompja meg tulsulyos volt egy leszallashoz). Mivel a szovjetek holdraketajanak robbanasarol a CIA is tudomast szerzett, nem kellett mindenaron sietni, le lehetett repulni a tervekben szereplo utolso tesztrepulest is.^[60][61][62]

Az Apollo-10 legenysege Tom Stafford parancsnok, John Young parancsnokiegyseg-pilota es Gene Cernan holdkomppilota volt. Ok az urhajo-keresztelo soran ket rajzfilmfigurat valasztottak, a parancsnoki hajonak a beszedes Charlie Brown, a holdkompnak a Snoopy nevet adtak. A kuldetes 1969. majus 18-i indulasa nem volt zokkenomentes, a Saturn V raketa fokozatai razkodasba kezdtek, azonban a kuldetes vegkimenetelet ez szerencsere nem befolyasolta.^[63] A repules soran masodszorra jutott ember a Holdhoz, ahol sikerrel palyara alltak az egitest korul es megkezdtek a tesztprogramot. Az elsodleges feladat a holdkomp es az anyaurhajo szetvalasztasa es egy leszallas imitacio volt, amit egy kisebb hibaval sikeresen vegrehajtottak az urhajosok. A hiba kritikus helyen, 15 km magassagon kovetkezett be, amikor a holdkomp leszallofokozatat levalasztottak es a felszallofokozattal vissza kivantak emelkedni az eredeti palyamagassagra, Cernan elvetett egy kapcsolast es a kabinjuk porogni kezdett. Stafford javitotta a hibat es az urhajosok megusztak a kalandot (Cernan kesobb tudta meg, hogy a veszelyes pillanatban onkentelenul is csunyan elkaromkodta magat a nyilvanos radioforgalmazasban). A masodlagos feladat az elore kivalasztott holdi leszallohelyek fenykepezese volt, hogy a NASA minel jobb felbontasu kepekhez jusson. Az Apollo-11 leszallohelyet eppen az Apollo-10 fotoi alapjan valasztottak ki veglegesen.^[60][61][62]

Bovebben: Apollo-11

Armstrong, Collins es Aldrin 1969. julius 16-an 13:32-kor (UTC) (helyi ido szerint 9:32-kor) emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) urkozpontbol. Szabad visszateresi palyan haladva kivetelesen pontos manoverezessel 3 nap alatt ertek el a Holdat. 13 keringest vegeztek (nagyjabol egy napot toltve Hold koruli palyan), amikor az iranyitas engedelyt adott a leszallasra. Aldrin es Armstrong atmaszott az Eagle (,,Sas") nevu holdkompba, Collins egyedul maradt a parancsnoki egysegben es Hold koruli palyan repult tovabb fenn varva tarsai visszaterteig. A leszallast vegig nehezsegek kisertek, ismeretlen komputerhiba tamadt ketszer is, majd a felszin folott igen alacsonyan kiderult, hogy a simanak hitt terseg hatalmas sziklakkal es egy nagy kraterrel tarkitott, ami kozvetlen eletveszelyt jelentett az urhajosokra nezve. Armstrong vegul az egyebkent is szukos uzemanyag intenziv felhasznalasaval, kezi vezerlessel bravurosan egy biztonsagos helyre navigalta a holdkompot es Aldrinnal szerencsesen leszalltak a Nyugalom Tengeren. Mindossze 20 masodpercnyi repulesre elegendo uzemanyag maradt a tartalyokban, ezzel az Apollo-11 a legkihegyezettebb leszallas lett az egesz programot tekintve. 1969. julius 20-an 20:17-kor (UTC) Armstrong jelentette:^[64][65][66]

,,Houston, itt a Nyugalom Bazis. A Sas leszallt"^[67]

Alig nehany ora elteltevel - egy pihenesi periodust elhalasztva, a tervezett idonel elobb - Armstrongek engedelyt kaptak a holdseta megkezdesere. Hermetizaltak az urruhajukat, leengedtek a kabin nyomasat es Armstrong lemaszott a holdfelszinre. A felszin rovid tanulmanyozasa utan lelepett a Hold poraba es egy legendas mondattal o lett az elso ember, aki a Holdra lepett:

,,Kis lepes ez egy embernek, de hatalmas ugras az emberisegnek."^[65][66][68]

Kis ido mulva Aldrin is kovette a felszinre.^[69] Armstrong mintakat vett es fenykepezett, Aldrin pedig a mozgast tanulmanyozta, illetve a magukkal vitt muszereket allitotta fel es uzemelte be. Kituztek az amerikai lobogot, egy csomagban apro emlektargyakat hagytak a felszinen es lelepleztek a holdkomp laban levo plakettet, amelyen bekeuzenetet vittek:^[65][66][70]

,,Itt vetette meg az ember a Fold bolygorol eloszor a labat a Holdon. Bekevel erkeztunk az egesz emberiseg neveben."^[71]

Ezt kovetoen Richard Nixon valtott veluk nehany szot telefonon. A holdseta utolso orajaban geologiai mintavetelre, fenykepezesre, az EASEP beinditasara es - Armstrong reszerol - egy kozeli nagyobb krater meglatogatasara kerult sor. Aztan befejezodott a vilag elso holdsetaja es 2 ora 36 perc 40 masodperc elteltevel ujra magukra zartak az ajtot a holdutazok.^[65][66][70]

Kesobb biztonsagban felszalltak a holdfelszinrol es randevuztak a Columbiaval, az anyaurhajoval. Ezzel teljesitettek a LOR-koncepcio elvarasait, igazoltak egy 55 eves, korat megelozo teoria helytallosagat, valamint megfeleltek a Kennedy-fele felhivas masodik reszenek (,,...es biztonsagosan haza is hozzuk..."). Nem sokkal a dokkolas es a hazahozando mintak, fenykepkazettak atrakodasa utan hazaindultak az urhajosok es ujabb 3 nap multan 1969. julius 24-en leszalltak a Csendes-oceanon. Az Egyesult Allamok megnyerte a Hold meghoditasaert folytatott versenyt, az Apollo-program beteljesitette az osszes kituzott celjat.^[70]

Az Apollo-11 sikeres leszallasaval a program eredeti celkituzeseit teljesitettnek lehetett tekinteni: a NASA birtokaban volt a technologianak, amellyel ember juthatott egy masik egitestre es emellett a szovjetek is legyozettek ebben a hideghaborus jatszmaban. Am mivel az urhivatal nem tudta elore megmondani, hogy hanyadik kiserlet lehet sikeres a leszallasoknal - es a program infrastrukturalis fejleszteseinel mar bemutatott modon -, a repulesekre szant hardverigenyt is jelentosen tulmeretezte, a leszallasokra a NASA-nak tiz keszletnyi urhajo reszegyseg allt rendelkezesre. Armstrongek repuleset kovetoen tehat meg mindig kilenc utra valo legyartott raketa, urhajo varta a felszallast. Ebben a szituacioban ertelmesebb dolog volt folytatni a programot es a meglevo hardvert rendeltetesszeruen felhasznalni, mint megelegedni egyetlen leszallassal. A tudosoknak mar idejekoran megvolt az elkepzelese az elso sikeres leszallas utani idokre, amikor a program atalakulhat tudomanyos - elsosorban geologiai - kutatoexpediciok sorozatava.

Bovebben: Apollo-12

A program nem alakult at azonnal, legeloszor is szukseg volt egy kozbenso expediciora, ami egyfajta technologiai hidat kepzett a sima leszallas es a kutatasi celu leszallas kozott. A tudosok altal kijelolt - geologiai erdeklodesre szamot tarto - felszini formak ugyanis egyaltalan nem hasonlitottak a Nyugalom bazisera. Az erdekes leszallohelyek holdi hegysegek, kraterek, hasadekvolgyek voltak, nem pedig olyan vegtelen siksagok, ahol Armstrong szallt le. Az Apollo-11 utani expedicioknak ilyen leszallasi szempontbol bonyolult helyek mellett kellett leszallni, viszont Armstrong tobb kilometerrel mellelott a kijelolt leszallasi pontnak. Az Apollo-program elott allo kovetkezo feladat annak kikiserletezese volt, hogy az Eagle eltevelygese veletlen tevedes volt-e, vagy a hardver tobbre is kepes. Az Apollo-12 elso szamu feladata egy kijelolt pont melletti hajszalpontos leszallas volt, szamos alfeladat teljesitese mellett. A kuldetes kulcsa a ,,kijelolt pont" megvalasztasa volt. A NASA ugy dontott, hogy egy korabban felbocsatott holdszondaja mellett probal leszallni. Egy Ewen Whitaker vezette kartografus csoport kapta a feladatot, hogy talalja meg valamelyik Surveyor szondat a Lunar Orbiter keringoegysegek fotoin (a szondak leszallasi helyeit nagyjabol kilometeres tureshatarral ismertek, ezuttal viszont meterre pontos adatokra volt szukseg). A fotok felbontasa alapjan egy-egy szonda kepe nem volt nagyobb, mint a film emulziojanak szemcsemerete, am a Surveyor-3 eseteben a szerencse is a kutatok melle allt, a holdi napelemtablan eppen megcsillant a napfeny a foto keszitesenek pillanataban, igy a holdszonda egy fenylo pontkent emelkedett ki a holdhatterbol. A NASA a Surveyor-3 melletti leszallast tuzte ki celul az Oceanus Procellarumon (Viharok oceanjan).^[72][73][74]

A szovjetek feletti gyozelem utan a NASA legeloszor is lelassitotta a programot, a ket honapos startidokozt megszuntette, nagyobb idokozoket hagyva a felszallasok kozott. Az Apollo-12 1969. november 18-an startolt a Kennedy Urkozpontbol, mar a startnal bajba keveredve egy kettos villamcsapas miatt. A kuldetes parancsnoka Pete Conrad, a parancsnoki modul pilotaja Dick Gordon, a holdkomppilota Alan Bean volt. Az urhajosok a villamcsapas ellenere problemamentes repulessel eljutottak a Holdra, eloszor hasznalva a szabad visszateres palyaja helyett az ugynevezett hibrid transzfer palyat. A Yankee Clipper hivojelu parancsnoki hajo es az Intrepid nevu holdkomp szetvalasa utan Conrad es Bean annak ellenere is tokeletesen landoltak, hogy a leszallas utolso szakaszaban a varatlanul lazabb felso talajreteg miatt olyan sok port vert fel a hajtomu, hogy az urhajosok semmit sem lattak es vegul vakon tettek le a holdkompot a felszinre. A holdi kiszallaskor pedig kiderult, hogy a celt is sikerult teljesiteni, a Surveyor-3 nem messze allt a holdkomptol. Kesobb Dick Gordon is megerositette a pontos leszallas tenyet, amikor atrepulve a leszallohely felett egyszerre latta a tavcsove latomezejeben az Intrepidet es a Surveyor-3-at.^[72][73][74]

Az Apollo-12 volt az elso H tipusu kuldetes is, azaz eloszor terveztek ket holdsetat is tenni, mind a holdsetak idotartamanak, mind a holdfelszinen tartozkodas idejenek megnovelesevel. Az urhajosok az elso kiszallasukkor kozel negy orat toltottek a holdfelszinen es feladatuk az elso ALSEP tudomanyos kutatoallomas felallitasa volt. Ez a muszerkeszlet mar 6 meroegysegbol es egy nuklearis meghajtasu kozponti egysegbol allo bonyolult rendszer volt, amelynek felallitasa sokkal korulmenyesebb volt, mint az Apollo-11 muszereie. A muveletsor sikeres volt, az egyetlen hiba a muveleteket az iranyitasnak - es a tevetarsasagoknak - kozvetito kamera felallitasakor tortent, mivel a kamerat Bean veletlenul kozvetlenul a Nap fele iranyitotta es az ettol tonkrement. Kesobb a masodik holdseta feladata a leszallohely kornyezeteben allo kraterek korbejarasa, a hely geologiai bemutatasat szolgalo kozetmintak gyujtese es csucspontkent a Surveyor-3 meglatogatasa volt. A Lunar Orbiter fotok alapjan ,,Hoember" munkanevet kapott kraterformacio korbejarasa 1300 meternyi gyaloglast kovetelt meg az urhajosoktol (szemben Armstrongekkal, akik legfeljebb 60 meterre tavolodtak el az Eagle-tol). A kraterek sorra latogatasa utan az urhajosparos elerte a legnagyobb krater oldalfalan ulo holdszondat is, amelyet reszletesen megvizsgaltak, majd levagtak rola a kamerajat, hogy visszahozzak a Foldre megvizsgalni a 31 honapos holdi tartozkodas esetleges hatasait. Vegul 7 ora 45 perc 18 masodperces osszesitett kinntartozkodast, 31 ora 31 perc 12 masodperc holdfelszini tartozkodast kovetoen 34,35 kg holdkozettel a tarsolyukban az Apollo-12 urhajosai sikerrel tertek haza a startkori villamcsapast illeto aggodalmak ellenere.^[72][73][74]

Bovebben: Apollo-14

Az Apollo-14 egy kis hijan katasztrofaval vegzodott repules feladatanak teljesitesere indult. Az Apollo-13 1970 tavaszan csaknem odaveszett az oxigentartaly robbanasa miatt, igy a Fra Mauro romkrater felfedezeset nem tudta teljesiteni, a kuldetesek tervezoi viszont ugy veltek, hogy ez olyan fontos feladat, ami miatt erdemes az ismetelt kuldetest is ennek szentelni. A legenyseg a betegsegebol felepult es repulesre alkalmas statusat eppen visszanyert Alan Shepard parancsnokbol, az ujonc Stuart Roosa parancsnokiegyseg-pilotabol es Ed Mitchell holdkomppilotabol allt. Az Apollo-14 feladata kettos volt. Egyreszt helyre kellett billenteni az Apollo urhajoval szemben megingott bizalmat, amely az elozo kuldetes - az Apollo-1 katasztrofajahoz hasonlo tervezesi es szervezesi hibak okozta - balesetenek nyoman ingott meg. Masreszt az elozo ket, mare teruletekre vezetett expedicio utan a holdi felfoldekre, az egitest idosebb geologiai regioiba kuldott kutatout volt, amely a Hold keletkezestortenetenek pontosabb megismeresehez szolgaltatott adatokat. Emiatt a Fra Mauro formacio teruleten keletkezett fiatal kraterhez, a Cone kraterhez kuldtek az Apollo-14-et.^{[75][76][77][78][79]}

Az Apollo-14 1971. januar 31-en startolt. A Kitty Hawk parancsnoki hajo es az Antares holdkomp osszekapcsolodasi nehezsegek tarkitotta ut utan erkezett a Holdhoz es a leszallas is problemasra sikerult a szamitogep es a radar kisebb hibaja miatt. A problemak ellenere az Antares az Apollo-12-ehez hasonlo preciz leszallast hajtott vegre a celpontnak szamito Cone krater kozeleben. H tipusu kuldetes leven az Apollo-14 urhajosai szamara is ket ursetat tartalmazott a repulesi terv. Az elso kiszallas soran Shepard es Mitchell szamara is az ALSEP felallitasa volt a feladat, amelyet ezuttal egy egyszeru szallitoeszkoz, a MET segitett (egy kis kezikocsi, amit az urhajosszleng ,,riksa" nevre keresztelt). Az ALSEP felallitasa es nemi mintavetel utan az elso EVA 4 ora, 47 perc, 50 masodpercig tartott.^{[76][77][78][79]}

A masodik kiszallas soran kovetkezett a Cone krater felfedezese. Ehhez az urhajosoknak nagyjabol olyan tavolsagra kellett elgyalogolniuk, mint amilyen tavolsagot az Apollo-12 urhajosai tettek meg a masodik holdsetajuk soran osszesen (azaz a visszauttal egyutt megkisereltek megduplazni Conradek teljesitmenyet). Varatlanul azonban tajekozodasi problemak merultek fel. Az urhajosok fototerkepeket vittek magukkal (a Lunar Orbiter-program kollekciojabol), am a fotokon szereplo, felulrol fenykepezett kratereket nem sikerult azonositani a megvilagitasi viszonyok miatt teljesen maskeppen latszo tajon. A tajekozodasi nehezsegek vegul kudarcban csucsosodtak ki: az urhajosok celja a Cone krater - a kornyek legnagyobb kratere - peremenek elerese volt, de nem talaltak meg a peremet, vegul az utolagos elemzes szerint 20 meterre a peremtol fordultak vissza. Az urhajosokat az ido rovidsege kesztette vissza a holdkomphoz es az odauttal parhuzamos utvonalon tertek vissza az Antareshez, utkozben osszesen 45 kilogrammnyi holdkozetmintat gyujtve. Tovabb tetezte a kudarcot, hogy Shepard geologiai erdektelensege miatt a mintak dokumentalasa rendkivul gyenge szintet utott meg, igy a Foldre visszaterve a mintak kiertekelese meglehetosen nehez volt, az anyag tudomanyos erteke alacsony lett. A masodik EVA 4 ora 34 perc 41 masodpercig tartott.^{[76][77][78][79]}

Az elso leszallas sikere nem csak a program tudomanyos celokra valo atallitasat eredmenyezte, hanem paradox modon az egesz program folytatasat is megkerdojelezte: ,,minek folytatni egy olyan programot, amely mar teljesitette a fo celkituzeseit?". Mindezt egy olyan politikai kozegben, amelyben egyreszt a vietnami haborunak az Apollo-programet tobbszorosen meghalado koltsegei mar az amerikai gazdasagot is megraztak es ket ilyen koltseges programnak egyszerre nem volt letjogosultsaga, masreszt az uj Nixon adminisztracio igyekezett minden, a korabbi demokrata kormanyzat altal inditott programot felulvizsgalni, lezarni. Politikailag logikusnak latszott, hogy inkabb a kuldeteset beteljesitett programot erjek csokkentesek, ezert Richard Nixon javasolta az Apollo-program levetelet a nemzeti prioritasok elerol es ennek megfeleloen a penzugyi tamogatasok megkurtitasat.^[80]

Eloszor a NASA 1970-es koltsegvetesenek targyalasanal toroltek az Apollo-20 kuldetes penzugyi keretet, es dontottek az expediciohoz mar legyartott Saturn V es Apollo parancsnoki urhajo atvezenyleserol a hamarosan indulo Skylab-programba. Majd a kovetkezo evi koltsegvetes odaitelesekor tovabbi ket kuldetes, az Apollo-18 es Apollo-19 torleset, minden Apollo gyartosor leallitasat es a program vegleges lezarasat dontottek el. Technikai ertelemben egy H tipusu es egy J tipusu expediciot toroltek, azaz az utolso gyalogosnak tervezett Apollo-15 utat elorehoztak az elso holdjaros kuldetesnek es a program vegerol egy masik holdjaros utat toroltek.^[81]

Bovebben: Apollo-15

Az Apollo-15 a programot ert alapveto valtozasok miatt elolepett az elso J tipusu kuldetesse. Ennek lenyege az eszkozok tovabbfejlesztese volt, amely lehetove tette, hogy az urhajosok felszerelese kiegeszuljon egy holdjaroval, valamint a holdi tartozkodasi ido megduplazodhasson, osszesen mintegy harom napnyi tartozkodassal, benne a ketto helyett harom, egyenkent 7 oras holdsetaval. A legnagyobb ujitast a holdjaro jelentette, amely az addigi gyalogos expediciokon megtett tavolsagokat a becslesek szerint legalabb megtizszerezte, ezzel egyreszt lazitott a leszallas pontossagaval kapcsolatos szigoru igenyen (ha konnyen el lehetett autozni az egyes lelohelyekre, egy par szaz meteres leszallasi elteres nem okozott problemat), masreszt tobb helyszin felkeresesevel reszletesebb kepet lehetett altala osszeallitani. Az urhajosok felkeszuleset a valtozasok miatt at kellett alakitani, amit az konnyitett meg, hogy a leendo legenyseg az Apollo-12 tartalekakent egyszer mar vegigment egy holdra szallasi kikepzesen, igy fokent csak az uj kovetelmenyekkel kellett torodni.^[82][83][84]

A kinevezett legenyseg Dave Scott parancsnokbol, Al Worden parancsnokimodul-pilotabol es Jim Irwin holdkomppilotabol allt ossze. Eloszor a program soran a legenysegnek is nyilt alkalma beleszolni a leszallohely kivalasztasaba. Az elso bovitett tudomanyos programu leszallasnal ugyanis tobb lehetseges helyszin is kivanatos volt es a tudosok hosszas vita utan sem tudtak eldonteni a vegso jeloltet, mikor vegul Scott parancsnok velemenyet is megkerdeztek, aki a Hadley-Appenninnek leszallohelyet favorizalta. Vegul igy lett a Mare Imbrium (Esok Tengere) peremen vegigfuto korkoros hegysegrendszer, az Appenninnek egyik szeglete a vegso jelolt, ahol a hatalmas lavasiksag a hegyseggel talalkozott es egy hasadekvolgy is kanyargott. A legenyseg ezuttal is elt az urhajo nevvalasztas jogaval es a parancsnoki hajonak Cook kapitany hajoja utan az Endeavour, a holdkompnak utalva mindharmuk legieros tiszt mivoltara a Falcon nevet adva.^[82][83][84]

Az Apollo-15 1971. julius 26-an 13:34:00 (UTC) startolt es 1971. julius 30-an 22:16:29 (UTC) szallt le a Holdon. A leszallas ezuttal nem volt olyan pontos, mintegy masfel kilometerrel a kijelolt pont mellett landolt a Falcon. Az urhajosok elso tenykedese egy egyedi urhajon kivuli tevekenyseg, a SEVA, a felallva vegzett urhajon kivuli tevekenyseg volt, amelyben a holdkomp felso nyilasan kibujva a parancsnok felmerte a hely geologiai jellegzetessegeit.^[82][83][84]

Az elso holdsetan - szakitva az addigi gyakorlattal - nem a muszerek felallitasa, hanem a holdjaro uzembe helyezese volt az elso feladat. Ehhez eloszor a holdkomp oldalara szerelt jarmuvet az urhajosok leengedtek a felszinre, amely muvelet alatt az addig osszehajtogatott szerkezet rugos mechanizmusok segitsegevel automatikusan szethajtogatta magat. Scott es Irwin felszerelte a Rovert a geologiai kutatasokhoz szukseges felszerelessel es probautra indultak. Sajnos a holdjaro elsokerek-kormanyzasa valamiert nem mukodott, am ez alig okozott nehezseget. Az urhajosok elhajtottak a leszallohely legnagyobb hegye, a Hadley-hegyseg es a volgyon atkanyargo Hadley-rianas - egy kilometeres melysegu hasadekvolgy - talalkozasahoz es megkezdtek a kozetmintak gyujteset. A holdseta tervezett idejenek felet tolthettek az elso geologiai kutatouttal, a masodik felidore vissza kellett terni a holdkomp kozelebe, az ALSEP felallitasara. Ennel a tevekenysegnel nem vart akadalyba utkoztek, a felszin nagyobb melysegeibe szant erzekelok elhelyezesehez vegzett furasok a furo - kesobbi elemzesek soran eszlelt - hibaja miatt hatalmas erofeszitest igenyeltek es nem is sikerultek maradektalanul, nemelyik muveletet el is kellett halasztani a kesobbiekre.^{[82][83][84][85]}

A masodik holdseta tisztan geologiai kutatoutnak indult, csak az elozo nap elnapolt munkak miatt kellett visszaterni az ALSEP felallitasi helyere. Az urhajosparos eloszor elhajtott ismet a hegysegekhez, ezuttal kicsit arrebb. Osszesen negy geologiai kutatoallomason vettek mintakat, koztuk egy kulonleges leletet is: az urhajosok egy 4,5 milliard evvel ezelott keletkezett sziklat talaltak, amelyet Teremtes Kovenek kereszteltek el. Ez - a kesobbi expediciokrol szarmazo mas kozetdarabokkal egyutt - bizonyitekkal szolgal a Naprendszer bolygoinak korara, valamint arra, hogy a Hold es a Fold egyszerre fejlodott ki. A geologiai kutatout vegeztevel vissza kellett terni a furasokhoz, am az elhalasztott munkak sajnos tovabbi nehezsegekkel zajlottak es ismet halasztashoz vezettek.^{[82][83][84][85]}

A harmadik holdsetat a megfogyatkozott ido miatt le kellett roviditeni. Eloszor a tobbszor elhalasztott munkak befejezesere kerult sor, majd az urhajosok elhajtottak a Hadley-rianas szeleig, hogy felmerjek a hasadekvolgyet is. A visszahozott fenykepeken a volgy oldalfalainak retegzodeset lehetett megfigyelni, amely vulkani eredetre utalt, igy ossze lehetett allitani a keletkezesenek modelljet is. Mielott hazaindultak volna, meg nehany szimbolikus tevekenyseget is vegeztek az urhajosok. Ezek kozul kiemelkedett egy kiserlet, amelyben Galileo Galilei otszaz eves kiserletet vegeztek el a Holdon, egy madartollat es egy kalapacsot ejtve el egy idoben, kozben megfigyelhettek, hogy a legkor hianya miatt kizarolag a gravitacio ervenyesul es a ket test egyszerre esik a felszinre. A kiveteles szepsegu helyrol 1971. augusztus 2-an szalltak fel az urhajosok.^{[82][83][84][85]}

A holdi felszallas es randevu utan nem indult haza azonnal a legenyseg, hanem meg egy napig Hold koruli palyan maradtak, hogy folytassak Worden addig egyedul vegzett meresi programjat, amely a parancsnoki hajoba epitett uj SIM muszerrekesz uzemeltetesevel zajlott. A megfigyelesi program soran sor kerult egy holdi minimuhold palyara bocsatasara is, amely addig szinten a SIM rekeszben utazott. Vegul az Apollo-15 1971. augusztus 4-en indult haza, hogy harom nappal kesobb augusztus 7-en leszalljon a Csendes-oceanon. A leszallaskor az ejtoernyorendszeruk nem mukodott megfeleloen, a haromtagu rendszer egyik ernyoje osszegabalyodott es nem nyilt ki, ennek ellenere problemamentes leszallas volt.^[82][83][84]

Bovebben: Apollo-16

Az Apollo-16 a program tizedik repulese volt, egyben az otodik, amely leszallt a Holdra es a masodik J tipusu kuldetes. A NASA-nak voltak mar mintai a holdtengerek lavasiksagairol (Apollo-11 es Apollo-12), a holdkereg legosibb darabjaibol (Apollo-15) es a ketto kozotti idobol (Apollo-14), azaz a 3,5 es 4,5 milliard ev kozotti elso egy milliard evbol. A Kopernikusz krater es a Tycho krater sugarsavjainak anyagabol pedig a legfrissebb 1 milliard evbol is rendelkeztek anyagokkal, a NASA koztes 2,5 milliard evrol is ismereteket akart szerezni, ki akarta deriteni, hogy a 3,5 milliard evvel ezelotti Nagy Bombazas idoszaka utan volt-e meg geologiai aktivitas a Holdon, vagy azota halott-e az egitest. A terkepeszek ezuttal azt a feladatot kaptak, hogy keressenek az Apollo urhajok altal elerheto zonaban kesoi vulkani aktivitasra utalo jeleket. A Bill Muehlberger vezeto geologus iranyitotta csoport fotoanalizise a Descartes krater kornyezeteben - a holdi felfoldek (a foldi szemlelo szamara a vilagosabb teruletek) egyenlitoi regiojaban - talaltak olyan kepzodmenyeket, amelyek friss vulkani aktivitas eredmenyekent johettek letre. A leszallohely kivalasztasarol szolo dontes egyertelmu volt: az Apollo-16-ot a Descartes regio Cayley siksagara kuldi a NASA.^[86][87][88]

A kuldetes szemelyzete a legenysegi rotacio szerint kovetkezo harmas, John Young parancsnok, Charlie Duke holdkomppilota es az Apollo-13 legenysegebol kiesett, de kanyaroba sosem eso Ken Mattingly parancsnoki pilota lett. A fiuk a parancsnoki urhajojuknak a Casper, a holdkompnak az Orion hivojelet adtak. 1972. aprilis 16-an sikeresen felszallt az Apollo-16, am a Holdnal problemak tamadtak, a parancsnoki hajo elsodleges iranyitorendszere meghibasodott, a leszallast el kellett halasztani. A foldi iranyitas a tartalek iranyitorendszer aktivalasaban talalta meg a problema megoldasat (vallalva a kockazatat, hogy biztonsagi tartalek nelkul marad az egyebkent szinte mindent a redundanciara epito kuldetes). A dontes utan az iranyitas engedelyezte az Orion leszallasat.^[86][87][88]

Az Apollo-16 volt az elso, amely a J tipusu kuldetesek klasszikus harom kiszallasos forgatokonyvet kovette (Young parancsnok nem kezdemenyezett SEVA-t). Az elso EVA a Rover uzembe helyezesevel es az ALSEP szokasos kihelyezesevel kezdodott. Ez alkalommal eloszor teljesult be a korabbi expediciok felelme a muszerparkot osszekoto, a foldon kigyozo vezetekekkel kapcsolatban, amikor Young atbotlott az egyiken es kirantva a foglalatabol tonkretett egy meregdraga muszert. Ez a momentum ranyomta a hangulati belyeget az egesz kesobbi munkara. A frusztracio tovabb fokozodott, amikor a geologiai kutatasok soran a vart vulkani anyagmintak helyett kivetel nelkul becsapodasos eredetu, regi kozeteket talaltak az urhajosok.^[86][87][88]

A masodik holdseta a leszallohelyet ovezo hegyekhez vezetett, nagyjabol 4 kilometerre a holdkomptol. Itt is a friss vulkani aktivitas nyomait kerestek, am nyomat sem talaltak, nyilvanvalova valt, hogy az elozetes elemzesek tevesek voltak. Megcafolhatatlan erv volt a vulkanizmus hianyara egy anortozitdarab, amelynek jelenlete kizarta a kesobbi nagyobb felszinformalodast. Youngek zsenijere jellemzo viszont, hogy ezutan, amikor mar tudtak, hogy hiaba keresik azt, amiert jottek, uj geologiai kepet allitottak ossze a meglevo kovekbol, ertekes anyagot szolgaltatva a tudosoknak. A masodik holdseta 7 ora 23 perc 9 masodpercig tartott.^[86][87][88]

A harmadik holdseta Scottek utjahoz hasonloan leroviditett kutatout lett, mivel a meg a leszallas elott a Casper hibajanak megoldasara varakozva eltelt idot - es elhasznalt keszleteket - nem lehetett potolni, igy a harmadik holdseta idejet kellett megkurtitani. Igy osszesen ket megallasra futotta az idobol, az egyik a kornyek legnagyobb kraterenel, a masik pedig a kornyezo hegyseg egy ujabb pontjan. A leletek itt is ugyanazt a kepet mutattak, mint barhol mashol a leszallohelyen addig. Az ido leteltevel az urhajosok visszatertek a holdkomphoz, majd felszalltak a holdfelszinrol.^[86][87][88]

A parancsnoki egyseggel valo dokkolas utan az eredeti tervekkel ellentetben ezuttal nem folytattak a Mattingly altal 3 napig folytatott megfigyeleseket, hanem hazaindultak, az iranyitas ugyanis nem akart kockaztatni es az egyebkent is hibas Casper-rel tovabb repulni. A hazauton Mattingly meg egy extra ursetat tett, mert a parancsnoki hajo oldalaba epitett muszeregyseg adatrogzito kazettait csak ugy lehetett hazahozni, ha egy urhajos kimegy ertuk es behozza a kabinba. Vegul 1972. aprilis 27-en 19:45:05-kor (UTC) landolt az urhajo a Csendes-oceanon.^[86][87][88]

Bovebben: Apollo-17

Az Apollo-17 az Apollo-program tizenegyedik, egyben utolso kuldetese volt, a hatodik a sorban, amely sikeresen leszallt a Holdra. Az utolso leszallas is hozott lenyegi ujdonsagot, a szemelyzet egyik tagja nem berepulopilota, hanem geologus volt, valamint a ,,Geologusok paradicsoma" neven aposztrofalt leszallohelyet immar az Apollo-program sajat megfigyelesei alapjan valasztottak ki. Pedig mind a leszallohely kivalasztasa, mind a legenyseg jelolese korul oriasi vitak voltak. A program leroviditese miatt szamos elsodlegesen fontos leszallohely maradt a ,,kivansaglistan", de csak egyetlen lehetoseg volt hatra, ezert komoly harc folyt a jeloltek mellett. A legmereszebb terv egy a Hold tuloldalan teljesitett leszallasrol szolt a Ciolkovszkij kraterben, am az ujra eloterbe kerult biztonsagi megfontolasok miatt ezt elvetettek. Helyette a korabbi kutatasi folyamatba - azaz a legregebbi es a legujabb felszinformalo jelensegek keresesebe - illo helyet valasztottak, a Taurus-Littrow volgyet a Mare Serenitatis (Deru Tengere) peremen. A volgy az Apollo-15 leszallohelyehez hasonloan egy hatalmas lavasiksag es a siksag szelen a medencet alkoto becsapodas altal felgyurodott hegyseg talalkozasanal fekudt es az Al Worden repulese alatt keszult fenykepeken kis - a legujabb korokban vegbement vulkani mukodes feltetelezett jelekent keletkezett - hamukupok sorakoztak rajta. A hely egyszerre igert a legosibb kozetekbol a hegysegek sziklaibol, a legfiatalabb vulkani kozetekbol a hamukupok kornyezetebol es a mare bazaltbol a volgy talajabol. Emiatt a geologiai sokszinuseg miatt logikus volt, hogy egy tudos, egy geologus is feljusson a Holdra - raadasul allt is rendelkezesre urhajos kikepzest kapott geologus Jack Schmitt szemelyeben - am a legenysegi rotacio szerint mas legenyseg volt eppen soron. Deke Slayton ezuttal szakitott a rotacioval es a tudost emelte be a holdkomppilota-szekbe. Ezzel a dontessel nagy vihart kavart az urhajosok fonoke, adaz vitakba torkollott a jeloles, am mivel Slayton birta a legfelsobb NASA vezetes tamogatasat az ugyben, igy a geologus maradt a vegleges jelolt az utolso Holdra lepo legenyseg tagjakent. A kuldetes parancsnoka Eugene Cernan, mig a parancsnoki egyseg pilotaja Ron Evans lett.^[89][90]

Az Apollo-17 1972. december 7-en 5:33:00-kor (UTC) startolt, helyi ido szerint nem sokkal ejfel utan, az egyetlen olyan urhajokent, amely ejszaka indulhatott a Hold fele (a NASA bevallalta egy esetleges startbaleset utani ejszakai mentes rizikojat). Az urhajos keresztsegben America nevet kapott parancsnoki urhajo es a Challenger jelu holdkomp harom nap mulva erte el a Holdat es Cernan mintaszeru leszallast mutatott be a Taurus hegylanc Littrow-volgyeben. Harom nap kutatas vart rajuk, harom holdsetaval es termeszetesen a Roverrel.^[89][90]

Az elso holdsetan hagyomanyosan a holdjaro beuzemelese es az ALSEP felallitasa volt a feladat. Az elobbi minden problema nelkul hamar sikerult, utobbi viszont az Apollo-15-ehez hasonlo furasi problemak miatt hosszas, elhuzodo tevekenyseg lett. Olyannyira elment az ido a meromuszerek felallitasaval, hogy a tobb mint 7 oras holdsetabol mar csak egyetlen tovabbi geologiai megallora maradt lehetoseg (eredetileg egy 2,5 kilometerre levo nagyobb krater szerepelt a tervben, de azt mar nem lehetett volna elerni, igy egy mindossze 150 meterre levo kisebb becsapodasi helyet, a Steno kratert deritettek fel).^[89][90]

A masodik holdseta karpotolta a tudosokat - koztuk Jack Schmittet - az elozo napi szegenyes felfedezesekert. Ezen az EVA-n osszesen 20,4 kilometert tettek meg a holdjaroval, hat geologiai allomast beiktatva. Elobb azonban az urhajosok elvegeztek a legkomplexebb javitast a Roveren, amit Apollo urhajos egyaltalan vegzett holdi felszerelesen: Cernan korabban veletlenul letorte a holdjaro sarvedojet, amely a felvert por miatt ido elotti hibakat vetitett elore, ezert az iranyitas utmutatasa alapjan a ket urhajos a rendelkezesukre allo anyagokbol potsarvedot keszitett es rogzitett a jarmure. A geologiai kutatout soran az Apollo-15 mintainal is regebbi kozeteket talaltak, valamint a Shorty kraternel narancs szinu talajt, a vulkani mukodes nyomat talaltak meg. Csak a foldi elemzeseknel derult ki, hogy az anyag sokkal regebbi, mint azt a kepzett geologus is hitte a helyszinen.^[89][90]

A harmadik holdsetan Cernan es Schmitt 12,1 kilometert mentek a Roverrel es ezuttal a hegyoldalbol legordult hatalmas sziklakat es kornyezetuket vizsgaltak meg. Ezen az uton negy megallot iktattak be mintavetelre. Ujdonsag volt, hogy mind a masodik, mind a harmadik holdsetan hordozhato muszerekkel is vegeztek mereseket es utkozben is vettek tervszeru mintakat. A hordozhato muszerekkel a talaj elektromos vezeto tulajdonsagait mertek, valamint az Einstein-fele relativitaselmelet altal megjosolt gravitacios hullamokat kerestek. Az ut kozbeni mintavetelnel le sem kellett szallni a jarmuvukrol, egy hosszu szaru mintavevo eszkozzel lenyulva vettek fel a kiszemelt kozeteket.^[89][90]

A harmadik holdseta vegeztevel gyakorlatilag veget ert az Apollo-program. Errol a legenyseg egy az Apollo-11-ehez hasonlo, de mas mondanivaloju plakett leleplezesevel emlekezett meg. A holdkomp laban levo plakettrol levettek egy takarolemezt es Cernan felolvasta az uzenetet:

,,Az ember itt fejezte be a Hold elso felfedezeset, az Ur 1972. eveben. Talan a beke szelleme, amellyel erkeztunk, at fogja hatni az egesz emberiseg eletet."^[91]

Ez utan a szimbolikus tevekenyseg utan a holdkomppilota visszamaszott a kabinba, berakodtak az osszegyujtott mintakat es visszahozando muszereket, es a parancsnok kerult sorra, hogy utolso emberkent visszaszalljon a kabinba. Cernan egy utolso mondattal zarta le az urhajosok reszerol a felfedezeseket:

,,Es mi elhagyjuk a Holdat a Taurus-Littrow-n, elhagyjuk, ahogy erkeztunk es Isten akaratabol vissza fogunk terni bekevel es az egesz emberiseg remenysegevel."^[92]

Ezzel lezarult a holdfelszini munka, hamarosan elstartolt az utolso holdkomp is a holdfelszinrol. Scottekhoz hasonloan az Apollo-17 is meg egy napig a Hold korul maradt, befejezve az Evans altal elkezdett globalis mereseket. Cernan es Schmitt a mai napig a leghosszabb holdi tartozkodas csucstartoi, Evans pedig a leghosszabb Hold koruli keringes rekordere, amit az America nevu parancsnoki hajoban teljesitett.^[93] A hazafele uton a maga modjan Nixon elnok is lezarta a programot egy csalodast kelto kozlemennyel:

,,Amint a Challenger elhagyja a holdfelszint, tudjuk mit hagyunk magunk mogott, de azt is ami meg elottunk van. Az almokat, amiket az emberiseg vazol maga ele, mindig meg lehet valositani, ha eleg erosen hiszunk bennuk es szorgalommal, batorsaggal kovetjuk oket. Egykor a csillagoktol megigezetten alltunk, ma megerintjuk oket. Nem azert tesszuk ezt, mert az emberi sors az almok lehetetlensegerol szol es lehetetlen oket megvalositani, hanem azert mert ugy az urben, mint a Foldon uj megoldasok szuletnek es uj alkalmak a kihasznalasukra es az emberi let jobbitasara. Talan ez az utolso alkalom ebben a szazadban, hogy emberek jartak a Holdon, de az urkutatast folytatni fogjuk, az urkutatas eredmenyeit hasznositani fogjuk a tovabbiakban is es uj almokat fogunk kergetni, azokbol az alapokbol kiindulva, amit most tanulhattunk. Ne tevesszuk szem elol ennek a programnak a jelentoseget es ne felejtsuk el annak nagyszeruseget, aminek tanui voltunk. Az esemenyek mindig kijelolik a tortenelem folyamanak utjat egyik korszakbol a masikba. Ha megertjuk az Apollo program ezen utolso repuleset, akkor igazan >>ragyogo dolgokat<< erhetunk meg el. Gene Cernannek, Jack Schmittnek es Ron Evansnak kivanjuk, hogy Isten vigyazzon rajuk, es biztonsagban terjenek haza a Foldre."^[94]

Bovebben: Apollo-13

A hat sikeres holdra szallas mellett meg egy tovabbi repules volt, amely elerte a Holdat, am egy majdnem vegzetes hiba miatt a leszallas meghiusult es a repules minden idok egyik legbravurosabb mentoakcioja lett. Az Apollo-13 a Fra Mauro romkraterhez, a holdi felfoldekhez indult, hogy a ket elozo holdtengeri leszallas utan masfajta kozetmintakhoz is hozzajuthassanak a tudosok. A legenyseg jelolesenel peldatlan bonyodalmak tamadtak. Az eredeti tartalek legenyseg kulonbozo okok miatt nem tunt alkalmasnak, hogy elolepjen hivatalos legenysegge, ezert uj szemelyzetet keresett Slayton. Ezzel egy idoben gyogyult ki betegsegebol Amerika elso szamu urhajosa, a befolyasos Alan Shepard es repulesi statuszat visszanyerve rogton egy holdutazast kovetelt maganak. Slayton hajlott is ra, hogy odaadja az utat a veteran urhajosnak, de a donteset a NASA felso vezetese megvetozta mondvan, hogy a tapasztalatlannak szamito Shepard es ket tarsa szamara keves a hatralevo felkeszulesi ido. Kompromisszumkent az Apollo-11 tartalekait, az Apollo-14 varomanyosait hoztak elore, Jim Lovellt parancsnokkent, Ken Mattinglyt a parancsnoki modul pilotajakent es Fred Haiset holdkomppilotakent. De meg ez sem volt a vegleges allapot, mivel a felkeszules vegen a tartalekszemelyzet egy tagja kanyarot kapott es ez ellen a holdkomppilota nem volt immunis, igy a fertozes kockazatat kivedendo inkabb lecsereltek Jack Swigertre.^{[95][96][97][98]}

A startra 1970. aprilis 11-en 19:13:00-kor (UTC) kerult sor. A raketa emelkedesekor a masodik fokozat egyik hajtomuve leallt, de ennek ellenere - a tobbi negy hajtomu tovabb egetesevel - sikerult Fold koruli palyara allni. Elkezdodott a harom napos utazas, am a harmadik nap elejen, mintegy 320 000 kilometerre a Foldtol egy rutinmuvelet vegrehajtasakor baleset tortent. A tartalyokban levo oxigen es hidrogen meresehez egy beepitett ventilatorral fel kellett keverni a gazt, de a ventilator motorja zarlatos lett es berobbantotta a nyomas alatt levo tartalyt. Az urhajosok egy darabig nem is tudtak mi a problema, csak annyit jelentettek:^{[95][96][97][98]}

,,Houston, van egy problemank"^[99]

A robbanassal egy idoben az aramellatas is megszunt. Vegul az ablakon kinezo Lovell fejtette meg a hiba okat, gaz szokott toluk az urbe. A diagnozis egyertelmu volt: felrobbant az oxigentartaly, amely az aramot termelo uzemanyagcellat is ellatta, ezert nem termelodott aram sem. Mivel az urhajon minden arammal mukodott, ez vegzetes hibanak szamitott. A megoldast az jelentette, hogy az urhajosok atkoltoznek a holdkompba, amelynek mindenbol autonom forrasai voltak. Az Aquarius lett a mentocsonak, a holdra szallas pedig innentol kezdve elkepzelhetetlen volt, a fo cel az urhajosok hazahozatala lett.^{[95][96][97][98]}

A mentoexpedicio elso lepesekent vissza kellett terelni az urhajot a szabad visszateres palyajara. Ezt a holdkomp hajtomuvevel tettek meg a Holdhoz erkezes elott. Majd le kellett kapcsolni szinte az osszes berendezest, mivel az aramfogyasztast minimalisra kellett csokkenteni. Emiatt sotet es hideg lett az urhajoban. A vizfogyasztast is korlatozni kellett, mert a maradek viz a megmaradt berendezesek hutesehez kellett. Kesobb a kabin szen-dioxiddal valo telitodese okozott problemat, mivel a holdkomp szuroi nem harom ember negy napi igenyeire lettek meretezve, ezt egy ideiglenes szuro kezi osszeallitasaval sikerult athidalni. A legnagyobb kihivast jelento problema pedig akkor kovetkezett, amikor az urhajo kezdett leterni a szabad visszateres palyajarol es egy palyakorrekcios manoverre lett szukseg (ez termeszetes folyamat volt, a jol mukodo urhajokat is idorol idore palyakorrekciokkal kellett palyan tartani). Az energiatakarekossag miatt a komputert sem lehetett bekapcsolni, kezi kormanyzassal es idozitessel kellett vegrehajtani a manovert, raadasul a holdkomp leszallo hajtomuvevel, amit teljesen masra terveztek. Tetezte a bajt, hogy Fred Haise lazas beteg lett, es a masik ket urhajos is kezdett kiszaradni a vizhiany miatt, ami miatt nagyobb volt a hibazas valoszinusege. A manovert megis tokeletesen hajtottak vegre.^{[95][96][97][98]}

A mentes kulcsa a foldi apparatus mozgositasa es kiveteles problemamegoldo kepessege volt. Mindenkit berendeltek a problemakon dolgozni ugy a NASA-nal, mint az urhajot gyarto vallalatoknal, akinek koze volt a tervezeshez, gyartashoz es nem torodve ejszakaval, kimerulessel mindenki az urhajosok hazahozatalan dolgozott. Orak alatt szulettek olyan eljarasok, amelyek korabban hetekig keszultek, nem beszelve azokrol a muveletekrol, amelyek soha nem is leteztek, az adott pillanatban kellett kitalalni oket. Vegul 1970. aprilis 17-en 18:07:41-kor (UTC) szalltak le az Apollo-13 utasai, a korulmenyekhez kepest jo allapotban. A NASA a ,,sikeres kudarc" ertekelessel zarta le a kuldetest.^{[95][96][97][98]}

Politikai okok miatt az Apollo-11 sikere utan megvaltozott a program megitelese - es fokent a koltsegei miatt - a Nixon-adminisztracio a leallitasa mellett dontott. A leallitas ket lepcsoben tortent.

• Apollo-20 - A legelsokent torolt kuldetes a holdprogram legutolso, tizediknek tervezett expedicioja volt. A mar legyartott Saturn V-ot es Apollo-urhajot a Skylab-program lebonyolitasahoz rendeltek, magat a repulest toroltek. Az eredeti tervek szerint az utolso leszallas a Hold leglatvanyosabb felszini kepzodmenyenel, a Tycho-kraternel tortent volna (az esetleges alternativ leszallohely a nem kevesbe kiemelkedo Kopernikusz-krater volt).^[100]

A program vegleges leallitasarol az 1971-es koltsegvetes targyalasakor dontott a Kongresszus. Ekkor mar nem a takarekossagi szempontok (az eszkozok mas programban felhasznalhatosaga) estek latba, hanem a mindenaron valo sporolas. A dontessel torolt ket expedicio raketait es egy holdkompot inkabb kiallitasi targynak tartottak meg, csak a parancsnoki urhajokat hasznaltak kesobb a Skylab-kuldeteseknel.

• Apollo-18 - Az elso tervek szerint a Schroeter-volgyhoz, kesobb a Gessendi kraterhez kuldott J tipusu expedicio lett volna.^[101]
• Apollo-19 - Eredetileg a Hyginus rianashoz vezettek volna a kuldetest, majd kesobb, az Apollo-20 repules torleset kovetoen e legvaloszinubb celpont a Kopernikusz krater lett volna.^[102]

A torolt kuldetesek miatt az Apollo-14 utani osszes kuldetes leszallohelyet atterveztek es vegul a program csonka maradt.

Kuldetesazonosito	szallitoraketa	szemelyzet	felbocsatas	a kuldetes celja	a kuldetes eredmenye
AS-201 (Apollo-1A)	Saturn IB	ember nelkuli	1966. februar 26.	szuborbitalis repules	Reszben sikeres - A Saturn 1B es az Apollo parancsnoki es szervizmodul elso tesztrepulese ember nelkuli szuborbitalis repules volt ; a repules soran problemak adodtak az elektromos energiaellatassal; 80 masodperccel a szervizmodul hajtomuvenek beinditasa utan 30%-kal csokkent benne a nyomas.
AS-203 (Apollo-2)	Saturn IB	ember nelkuli	1966. julius 5.	Fold koruli palya	Sikeres - Az uzemanyagtartaly tesztje es a raketa tanusito repulese - nem hivatalosan: Apollo 2
Apollo-202 (Apollo-3)	Saturn IB	ember nelkuli	1966. augusztus 25.	szuborbitalis repules	Sikeres - A parancsnoki modul visszaterese sikeres, annak ellenere, hogy maga a visszateres meglehetosen iranyithatatlan volt - nem hivatalosan: Apollo 3
AS-204 (Apollo-1)	Saturn IB	Virgil I. ,,Gus" Grissom, Edward White, Roger Chaffee	(a felbocsatas torolve)	Fold koruli palya	Sikertelen - A kilovesre nem kerult sor: 1967. januar 27-en a gyakorlat alatt a parancsnoki modul megsemmisult, a benne levo harom urhajos meghalt a keletkezett tuzben - Utolag ennek a kuldetesnek adtak hivatalosan is az ,,Apollo 1" megnevezest. Annak ellenere, hogy ez mar a negyedik tervezett Apollo kuldetes volt, (es annak ellenere, hogy a NASA tervei szerint a kuldetes azonositoja AS-204 lett volna), az urhajosok ,,Apollo 1" feliratu jelvenyt viseltek, (ezt a NASA meg korabban jovahagyta).
Apollo-4	Saturn V	ember nelkuli	1967. november 9.	Fold koruli palya	Sikeres - Az uj hordozoraketa es az osszes osszetevo egyideju tesztje (a holdkompot kiveve), a parancsnoki modul sikeres visszaterese a legkorbe.
Apollo-5	Saturn IB	ember nelkuli	1968. januar 22.	Fold koruli palya	Sikeres - A holdkomp elso repulese es tobbszoros tesztje az urben, iranyitatlan visszateres - azzal a Saturn 1B raketaval bocsatottak fel, melyet a torolt ,,Apollo 1" kuldetes soran hasznaltak volna.
Apollo-6	Saturn V	ember nelkuli	1968. aprilis 4.	Fold koruli palya	Reszben sikeres - Eros rezgesek az orbitalis palyara valo belepes soran, nehany hajtomu nem mukodott repules kozben, a parancsnoki modul sikeres belepese a legkorbe (bar a ,,legrosszabb eset" forgatokonyve szerinti parametereket nem sikerult elerni).
Apollo-7	Saturn IB	Walter M. ,,Wally" Schirra, Donn Eisele, Walter Cunningham	1968. oktober 11.	Fold koruli palya	Sikeres - Tizenegy napos keringes Fold koruli palyan szemelyzettel, a parancsnoki modul tesztje (holdkomp nelkul), nehany kisebb problema a legenyseg korul.
Apollo-8	Saturn V	Frank Borman, Jim Lovell, William A. Anders	1968. december 21.	Hold koruli palya	Sikeres - Nagyratoro kuldetesterv (melyet nem sokkal a start elott kisse megvaltoztattak), az elso szemelyzettel torteno repules a Hold korul (holdkomp nelkul), az elso ,,foldfelkelte" es az elso nagyobb nyilvanossag, nehany kisebb alvasi problema es betegseg.
Apollo-9	Saturn V	James McDivitt, David Scott, Russell L. ,,Rusty" Schweickart	1969. marcius 3.	Fold koruli palya	Sikeres - Tiznapos Fold koruli, szemelyzettel torteno keringes, urseta es a holdkomp szemelyzettel torteno sikeres repulese/dokkolasa.
Apollo-10	Saturn V	Thomas P. Stafford, John W. Young, Eugene Cernan	1969. majus 18.	Hold koruli palya	Sikeres - A masodik szemelyzettel torteno Hold koruli keringes, a holdkomp tesztje hold koruli palyan, a Hold megkozelitese 15,6 km-re.
Apollo-11	Saturn V	Neil Armstrong, Michael Collins, Edwin A. ,,Buzz" Aldrin	1969. julius 16.	Holdra szallas	Sikeres - Az ember elso holdra szallasa (kezi vezerlessel), gyalogos felderites a leszallasi hely kozvetlen kozeleben.
Apollo-12	Saturn V	Charles ,,Pete" Conrad, Richard Gordon, Alan Bean	1969. november 14.	Holdra szallas	Sikeres - A kuldetes majdnem meghiusult repules kozben, mert felszallaskor villamcsapas kovetkezteben tonkrementek a telemetriai adatok - sikeres leszallas a Surveyor-3 szondatol kb. 200 meternyire.
Apollo-13	Saturn V	Jim Lovell, Jack Swigert, Fred Haise	1970. aprilis 11.	Holdra szallas	Sikeres kudarc[103] - Problemas rezgesek a startnal, ettol fuggetlen robbanas a szervizmodulban a Fold-Hold utvonalon - a kuldetes celjat emiatt toroltek. A szemelyzet atmenetileg a holdkompban keresett menedeket. Egy Hold koruli keringes utan sikeres visszateres a parancsnoki kabinnal a Foldre es sikeres leszallas.
Apollo-14	Saturn V	Alan B. Shepard, Stuart Roosa, Edgar Mitchell	1971. januar 31.	Holdra szallas	Sikeres - A holdkomp szoftveres es hardveres problemai majdnem meghiusitottak a Holdra valo leszallast a Hold koruli keringes soran, az elso szines mozgokepek a Holdrol, az elso anyagkiserletek az urben.
Apollo-15	Saturn V	David Scott, Alfred Worden, James Irwin	1971. julius 26.	Holdra szallas	Sikeres - Az elso hosszabb (3 napos) tartozkodas a Holdon, a holdjaro elso hasznalata, 27,76 km-es tavolsagon, szeles koru geologiai vizsgalatok.
Apollo-16	Saturn V	John W. Young, Ken Mattingly, Charles Duke	1972. aprilis 16.	Holdra szallas	Sikeres - A tartalek stabilizalorendszer hibas mukodese miatt majdnem nem sikerult a holdra szallas (a Holdon tartozkodas idejet biztonsagi okokbol egy nappal haromra csokkentettek). Az egyetlen kuldetes, amelynek celja a Hold hegyvideki teruletenek elerese volt.
Apollo-17	Saturn V	Eugene Cernan, Ronald Evans, Harrison H. ,,Jack" Schmitt	1972. december 7.	Holdra szallas	Sikeres - Az utolso embert szallito egyseg leszallasa a Holdon, az egyetlen kuldetes, amiben tudos is reszt vett a fedelzeten (egy geologus); egyuttal az utolso szemelyzettel vegrehajtott repules az alacsony foldkozeli palyakon tul.
Skylab-1	Saturn V	ember nelkuli	1973. majus 14.	Fold koruli palya	Sikeres - A Skylab urallomas felbocsatasa.
Skylab-2	Saturn IB	Charles ,,Pete" Conrad, Paul J. Weitz, Joseph Kerwin	1973. majus 25.	urallomas	Sikeres - Apollo urhajo eloszor visz amerikai szemelyzetet a Skylabhoz, az elso amerikai urallomashoz; 28 napos tartozkodas.
Skylab-3	Saturn IB	Alan Bean, Jack Lousma, Owen Garriott	1973. julius 28.	urallomas	Sikeres - Apollo urhajo masodszor visz amerikai szemelyzetet a Skylabhoz, 59 napos tartozkodas.
Skylab-4	Saturn IB	Gerald Carr, William Pogue, Edward Gibson	1973. november 16.	urallomas	Sikeres - Apollo urhajo harmadszor visz amerikai szemelyzetet a Skylabhoz, 84 napos tartozkodas.
Apollo-Szojuz-program (Apollo 18)	Saturn IB	Thomas P. Stafford, Vance D. Brand, Donald K. ,,Deke" Slayton	1975. julius 15.	Fold koruli palya	Sikeres - Apollo-Szojuz Teszt Projekt, melynek soran az Apollo urhajosai a megkozelitest es dokkolast gyakoroltak a szovjet Szojuz-19-cel - a kuldetest idonkent ,,Apollo-18"-kent emlitik.
Tervezett Apollo-18, Apollo-19 es Apollo-20 Hold kuldetesek	Saturn V	a kuldetes torolve	a felbocsatas torolve	holdra szallasok	Torolve - Nehany tovabbi kuldetes is torolve lett (a reszletes terveket egeszen az Apollo-20-ig bezarolag elkeszitettek).

Az Apollo-program 6 kuldetese landolhatott a Holdon, 12 urhajos lephetett a Hold felszinere. A kuldetesek soran 14 alkalommal hagytak el a holdkompot, es tobb mint 80 orat toltottek kutatomunkaval.

Kuldetes	A Holdon eltoltott ido	Holdsetak idotartama	Megtett tavolsag (km)	Gyujtott kozetminta (kg)
Apollo-11	21 ora 36 perc	2 ora 31 perc	1	21
Apollo-12	31 ora 31 perc	3 ora 56 perc 3 ora 49 perc	1 1,3	34,3
Apollo-14	33 ora 30 perc	4 ora 47 perc 4 ora 34 perc	1 3	42,8
Apollo-15	66 ora 54 perc	6 ora 32 perc 7 ora 12 perc 4 ora 49 perc	10,3 12,5 5,1	76,7
Apollo-16	71 ora 02 perc	7 ora 11 perc 7 ora 23 perc 5 ora 40 perc	4,2 11,1 11,4	94,3
Apollo-17	74 ora 59 perc	7 ora 11 perc 7 ora 36 perc 7 ora 15 perc	3,3 18,9 11,6	94,3
Osszesen	299 ora 32 perc	80 ora 26 perc	95,7	379,5

Az Apollo a visszahozott mintakkal es az urhajosok altal kihelyezett muszerekkel forradalmi tudomanyos eredmenyeket tart fel, mai - a 60-as evekbelihez kepest nagysagrendekkel nagyobb - tudasunk a Naprendszer belso videkeirol nagyreszt ezeken az eredmenyeken alapul.^[104]

• A Hold a Naprendszer keletkezesekor kifejlodott kozetbolygo, ugyanolyan belso retegzodessel, mint a Fold.
• A Hold geologiai fejlodese regen leallt, es meg mindig orzi a fejlodestortenet elso egymilliard evenek nyomait, amely az osszes foldszeru bolygo eseteben azonos volt.
• A legfiatalabb holdkozetek lenyegeben olyan idosek, mint a legidosebb foldi kozetek. A fejlodestortenet legkorabbi folyamatai mindket egitestnel ugyanugy jatszodhattak le, de azoknak korai nyomai mar csak a Holdon figyelhetoek meg.
• A Fold es a Hold fejlodestortenetileg egymassal osszefuggo, azonban az oket felepito anyagok kozos tarhazabol kulonbozokeppen meritettek kialakulasukkor.
• A Hold elettelen, nincsenek rajta elo organizmusok, vagy helyben kialakult szerves anyagok.
• Az osszes holdi anyag magas homersekleten keletkezett, amelyekben nem vagy alig volt viz. Harom focsoporton kivul (bazalt, anortozit, breccsa), alig van jelen mas kozettipus.
• A keletkezesekor a Hold nagy melysegekig olvadt volt, egy hatalmas magmaoceant letrehozva. A holdi felfoldek a magmaocean tetejere feluszo, alacsony surusegu anyag megszilardult maradvanyai.
• A magmaocean megszilardulasat egy sor oriasi meteorbecsapodas kovette, amelyek oriasi medenceket vajtak, amelyek aljat a feltoro lavafolyamok toltottek fel, letrehozva a holdtengereket.
• A Hold kisse aszimmetrikus egitest, valoszinuleg a Fold gravitacios hatasai miatt (a kereg a tuloldalon vekonyabb, mig a legtobb becsapodasos medence es nehany szokatlan tomegcsomo) az innenso oldalon talalhato.
• Az egesz Hold felszinet apro kotormelek es regolit (holdpor) boritja, ami a Nap sugarzasanak tortenelmet rejti magaban, amely nagy jelentosegu lehet a foldi klimavaltozasok megismereseben.

A holdra szallashoz kifejlesztett hardverek es technologiak egyfajta urkutatasi kincset, tudasbazist kepeztek es nyilvanvalo volt, hogy kesobbi urprogramok alapjai lehetnek. Ezt azonban korlatozta az egyszer hasznalatos technologia koltseges volta, igy az Apollo eszkozeit csak eleg keves celra hasznaltak a kesobbiekben.

Bovebben: Apollo Application Program

A NASA 1968-ban inditott programja, amelyben az Apollo urhajokon es azok tovabbfejlesztesevel letrehozando tovabbi eszkozokbol hogyan lehet tovabbi urprogramokat inditani. A legtobb elkepzelese asztalfiokban maradt, egyetlen kesobb megvalosult elkepzelesrendszere szuletett, az elso amerikai urallomas, a Skylab.^[105]

Bovebben: Skylab-program

A holdprogram vegeztevel celokat kereso NASA egy urallomas letrehozasat tuzte ki celul, tekintettel arra, hogy a Hold elereseert folyo versenyben vesztes Szovjetunio egy urallomas programba vagott es a Szaljut-programmal komoly sikereket ert el, es Amerikanak is fel kellett tudnia mutatni a kepesseget a vetelytars eredmenyeivel szemben. E celbol 1969. augusztus 8-an kezdetet vette az urallomas epitese Wernher von Braun otlete alapjan. Az otlet szerint egy Saturn S-IVB fokozat szerkezetet epitettek at hermetikusan zart urallomastestte, amelyet egy Saturn V vihetett fel Fold koruli palyara es a legenysegek oda- es visszautazasahoz szukseges taxiurhajo szerepet az Apollo anyaurhajora biztak.^[106]

1973. majus 14-en felbocsatottak a Skylab urallomast Cape Canaveral-rol, am a palyara allas kozben karos rezonancia lepett fel, ami leszakitotta az egyik napelemszarnyat es a hovedo burkolat egy reszet. Az elso legenyseg utjat el kellett halasztani es javitasi modszer utan kellett nezni. Egy egyszeru modszert talalva alig 10 nap kesessel szallhatott fel az elso szemelyzet, amelynek elso feladata az urallomas megmentese volt. A javitas tokeletesen sikerult es a legenyseg hozzakezdhetett a tudomanyos (fokent orvosi, illetve napmegfigyelesi) programjanak vegrehajtasara. A legenyseg vegul 28 napos idotartamrekord felallitasa utan tert vissza a Foldre. Kesobb meg ketszer utazott haromfos szemelyzet az urallomashoz, mindketto tovabb novelve az idotartamrekordot.^[106]

A Skylab-et az Apollo urhajok latogatasi utani idokre, az uj Space Shuttle urhajok fogadasara is terveztek hasznalni, am az urrepulogepek fejlesztesenek csuszasai miatt erre mar nem maradt lehetoseg, az urallomas 1979. julius 11-en elerte a legkor alsobb retegeit, lefekezodott es elegve lezuhant.^[106]

Bovebben: Szojuz-Apollo-program

A politikai enyhules lehetove tette a ket szuperhatalom kozeledeset egymashoz es a legelsok kozott az urkutatasi egyuttmukodes lehetosege merult fel. A korabbi ellenfelek viszonylag hamar megtalaltak a modjat egy latvanyos, kozos urprogramnak, amelyben az amerikaiak Apollo urhajoja es a szovjetek Szojuz urhajoja vehetett resz. Mindossze egy zsilipegyseg fejlesztesere volt szukseg az urhajok osszekapcsolasara. A tortenelmi osszekapcsolodasra 1975. julius 17-en kerult sor, amelyet kovetoen 44 oras kozos programban vett reszt ket szovjet es harom amerikai urhajos. Tudomanyos jelentosege viszonylag keves, szimbolikus tartalma annal tobb volt az elso sikeres nemzetkozi repulesnek.^[107]

Bovebben: Orion (urhajo)

Az Orion vagy CEV egy kidolgozas alatt allo amerikai urhajo, amelyet a George W. Bush korabbi amerikai elnok altal 2004-ben meghirdetett Moon, Mars and Beyond urstrategiai kezdemenyezes elso lepesekent elinditott Constellation program kereteben, napjainkban hoznak letre. Az urhajo tervezesi filozofiaja visszaterest jelent az Apollo tervezesi elveihez. Az urhajo az egykori Apollo urhajokhoz hasonloan ket fo reszbol all: a kup alaku szemelyzeti modulbol es a henger alaku muszaki modulbol. Mindketto az Apollo urhajo hasonlo egysegeinek tervezesi elvein alapul, csak mas meretek es korszerubb berendezesek jellemzik majd, valamint tartalmaznak majd a Space Shuttle programbol atvett fejleszteseket is.^[108]

Az Apollo-program soran mintegy 382 kilogramm holdkozetet szallitottak a Foldre tudomanyos elemzesre. A Hold felszinerol szarmazo es az expediciok soran begyujtott kozetek legnagyobb resze 4,6 es 3 milliard eves, igy a holdkozetek a Naprendszer korai torteneterol hordoznak ertekes informaciot. Az anyagmintak megszerzese forradalmi lepest jelentett a kutatasban, hiszen a Hold felszinen talalhato kozetek masok, mint a foldiek. Addig a tudomany a Hold felszinerol meg nem rendelkezett anyagmintaval, a meteoritok kozott sem tudtak holdkozetet azonositani.^[109][110]

Hazankba a NASA es az ELTE kozotti megallapodas kereteben kerult 15 evvel ezelott 1994-ben, nehany grammnyi holdkozet, egy kezipeldany (6 minta epoxikorongba ontve) es 12 darab vekonycsiszolat formajaban. A 18 minta zommel az Apollo-12 expediciorol szarmazik.^[111][112]

Az anyagot dr. Berczi Szaniszlo gondozza, a Magyar Urkutatasi Iroda altal tamogatott programban es az ELTE-n mukodo Kozmikus Anyagokat Vizsgalo Urkutato Csoport kereteben. A holdkozet mintakat a foldtudomanyi szakos hallgatok oktatasahoz hasznaljak.^[113] Idonkent a nagykozonseg szamara is kiallitasok kereteben bemutatjak a Magyarorszagon talalhato kozetmintakat.^[114]

Negyven evvel azutan, hogy az ember a Holdra tette a labat, meg mindig vannak olyan velemenyek, hogy a Holdra szallas valojaban meg sem tortent. Az ugynevezett ,,moon hoax" osszeeskuves-elmelet hivei szerint a jelenetet az Arizona-sivatagban vette filmre az amerikai urkutatasi hivatal es a bizonyitekokat a Foldon hamisitottak. A Gallup 1999-es felmerese szerint az amerikaiak 6%-a hitt abban, hogy a holdra szallas hamisitvany volt, 89% nem hitt, es 5% bizonytalan volt.^[115] Az elmelet hivei elsosorban kulonos vagy ellentmondasosnak velt fenykepeket es filmfelveteleket hoznak fel bizonyitekkent: peldaul a kituzott zaszlo lobogni latszik, az arnyekok iranya nem egyezik meg, ugyanaz a hatter szerepel kulonbozo helyen felvett kepeken, es egy kodarabon allitolag egy C betu lathato.^[116] A kozetmintak valodisagat is megkerdojelezik. Minden kutato, aki reszt vett a kozetmintak vizsgalataban, elismerte, hogy azok valoban foldonkivuliek.

A tudosok es muszaki szakertok, illetve a NASA emberei es szakertoi egyontetuen elutasitjak az elmeletet, es azt allitjak, hogy felvetelek csak a kello fotografiai illetve asztronomiai ismeretek hianyaban tunnek ellentmondasosnak. Ellene szol az is, hogy a szovjetek, illetve bizonyos fokig radioamatorok is nyomon kovettek a holdra szallast, es vannak olyan targyi bizonyitekai is, amik nem hamisithatoak, peldaul a Holdrol visszahozott kozetek vagy az ott elhelyezett tukrok, amik segitsegevel lezerrel meg tudjak merni a Hold tavolsagat.^[117] A szovjetek sohasem vitattak a holdra szallas tenyet.^[118] Hatszor jartak urhajosok a Holdon, es szamtalan bizonyitek ereju felvetel szuletett. A 2009. nyaran, a Lunar Reconnaissance Orbiter holdszonda altal keszitett nagy felbontasu fenykepfelveteleken jol lathatoak a kuldetesek soran hatramaradt eszkozok, illetve a holdkompok leszallofokozatai, jo megvilagitasi korulmenyek eseten pedig meg az urhajosok altal kitaposott osvenyek is.^[119]

• Apollo 13 (1995)^[120]

Hollywoodi nagyjatekfilm Ron Howard rendezo tolmacsolasaban, amely az Apollo-13 veszelybe sodrodott urhajosainak tortenetet meseli el. A forgatokonyv Jim Lovell Lost Moon: The Perilous Voyage of Apollo 13 (Az elveszett Hold: Az Apollo-13 veszelyes utazasa) cimu konyvenek adaptacioja. A mu keszitesenek koncepcioja meglehetosen egyedi volt, a rendezo ugy dontott, hogy egyetlen eredeti dokumentumfelvetelt sem hasznal es a leheto legvalosabb korulmenyek kozott veszi fel a jeleneteket. Ennek erdekeben az eredetiekkel megegyezo Apollo parancsnoki egyseg es holdkomp belsoket gyartattak, ezekben forgattak az urbeli jeleneteket. Emellett a sulytalansagot sem akartak imitalni, a forgatas valodi sulytalansagban tortent. Az egyik keszlet urhajo-belso diszletet egy Boeing KC-135 repulogep belsejebe epitettek, amely parabolaiveket repulve fel perces idotartamokra sulytalansagot hozott letre a repulo belsejeben. A rendezo a forgatokonyvbeli jeleneteket 30 masodperces snittekre osztotta, igy a film urjelenetei ugy tunnek, mintha vegig a valos kornyezetben jatszodnanak. Az elethuseget fokozta, hogy valodi fagypont koruli hideget is teremtettek az utazas utolso harmadanak bemutatasahoz.

Fobb szereplok:

• Tom Hanks - Jim Lovell
• Gary Sinise - Ken Mattingly
• Bill Paxton - Fred Haise
• Ed Harris - Gene Kranz
• Kathleen Quinlan - Marilyn Lovell

• A vegtelen szerelmesei - Az Apollo-program (From the Earth to the Moon) (1998), (tv-sorozat)^[121]

Az Apollo-13 c. mozifilm keszitese kozben a temahoz szenvedelyes kozelsegbe kerult Tom Hanks es Ron Howard elhatarozasabol es produceri munkajaval, az HBO csatorna megbizasabol keszult 11 reszes tevesorozat, amely az egesz Apollo-program tortenetet oleli fel. A sorozat alapjaul Andrew Chaikin: A Man on the Moon cimu konyve szolgalta, amely legfokeppen a holdutazasok emberi oldalat, az urhajosok eletet, erzeseit dolgozta fel. A filmben sem a dokumentarizmus, hanem a teljesitmeny emberi oldala volt a fo alkotoi szempont. Erdekes technikai ujitas volt a holdfelszini muveleteket bemutato jeleneteknel, hogy az urhajosokat alakito szineszek urruha jelmezet heliummal toltottek fel, a holdi gyenge gravitacio miatti konnyed mozgas illuziojanak megteremtesere.^[122] A filmsorozat Emmy-dijat es Golden Globe-dijat nyert 1998-ban.

Reszei:

• Kepesek vagyunk ra? - A Mercury es a Gemini repulesek osszefoglalasa
• Apollo 1 - Az Apollo-1 tragediajanak tortenete
• A torony ures - Az Apollo-7 tortenete, a program kezdete
• 1968 - Az Apollo-8 holdutazasanak tortenete
• Spider - Az Apollo-9 utjanak osszefoglalasa
• Mare Tranqulitatis - Az Apollo-11 tortenelmi utja
• Ennyi volt az egesz - Az Apollo-12 holdexpedicio bemutatasa Alan Bean szemuvegen keresztul
• Megszakitjuk programunkat - Az Apollo-13 mentoexpediciojanak tortenete egy, a mozifilmetol teljesen kulonbozo nezopontbol
• Merfoldekre es merfoldekre - Az Apollo-14, illetve Alan Shepard tortenete
• Galileonak igaza volt - Az Apollo-15 expedicioja es az uj geologiai kikepzes eredmenyei
• Az Eredeti Felesegek Klubja - Az urhajosfelesegekrol es a kemeny eletukrol szolo tisztelges
• Le Voyage dans le la Lune - Az Apollo-17 es a program vege

• Az elso ember (First Man) (2018), (mozifilm)^[123]

A tortenet Neil Armstrong eletrajzi bemutatasa az Apollo-11 1969-es holdra szallasat megelozo, illetve elokeszito evek bemutatasaval. A mu rendezoje Damien Chazelle volt, a forgatokonyvet Josh Singer irta James R. Hansen First Man: The Life of Neil A. Armstrong cimu eletrajzi konyve alapjan. A film foszereplojet, Neil Armstrong urhajost Ryan Gosling alakitja, Janet Armstrong szerepeben Claire Foy-t lathatjuk. A tortenet Armstrong berepulopilotakent toltott hetkoznapjaitol - konkretan egy X-15 repulessel - indul es az eltut fobb allomasain - repulogepes sikerek es kudarcok, Karen lanya halala, a Gemini-8 felemas repulese, majd a Holdra szallas kepen - vezeti vegig a nezot, sok erzelemmel es konfliktussal szinesitve az egyebkent az esemenyekhez mar-mar dokumentarista hitelesseggel torekvo tortenetet. A film Golden Globe-dijat nyert a legjobb eredeti forgatokonyv es Oscar-dijat a legjobb vizualis effekt kategoriajaban.

Alan Bean 1981-ben elhagyta a NASA-t es leszerelt a Haditengereszettol. Sok tarsatol elteroen, aki sajat uzletbe fogtak, vagy kulonbozo vallalatok vezeto beosztasaiba kerultek, Bean foallasu festomuvesz lett. Meg az urhajossa valas elotti idokben jart egy studiumra, ahol rajzorakat vett, de a muveszete akkor valhatott teljesse, amikor nem kellett masra koncentralnia. Festeszete szinte kizarolag a holdprogram temait oleli fel, sajat es tarsai kuldeteseit viszi kepre. Muveszi modszerei egyediek, az alapvetoen szurke holdfelszint sokszor szinesen lattatja, valamint minden kepenek kulonleges texturat ad azzal, hogy a kepek alapjaul szolgalo tablakra festes elott lablenyomatokat nyom a holdi urruha bakancsanak talpaval es a mintavevokkel is lenyomatokat ves a kepekre. Muveszi palyaja soran tobb mint 150 kepet keszitett, amelyet fokent magangyujtok vasarolnak meg kollekcioikba.^[124][125]

• Dancso Bela: Holdseta - A Holdra szallas tortenete, Novella Kiado Kft, Budapest, 2004. ISBN 978-963-9442-24-5

• Andrew Chaikin: A Man on the Moon, Time-Life Books, Alexandria (Virginia), 1999. ISBN 0-7835-5675-6
• Hamish Lindsay: Tracking Apollo to the Moon, Springer Verlag, London, 2001. ISBN 1-85233-212-3
• Buzz Aldrin, Ken Abraham: Magnificent Desolation, Crown Publishing Group, 2009. ISBN 978-0-307-57746-7
• Alan Bean, Andrew Chaikin: Apollo - An Eyewitness Account, The Greenwich Workshop, 1998. ISBN 0-86713-050-4
• Eugene Cernan, Don Davis: The Last Man on the Moon, St. Martin Griffin, New York, 1999. ISBN 0-312-19906-6

• Urvilag online magazin cikkgyujtemeny az Apollo-programrol
• Urvilag online magazin cikkgyujtemeny az Apollo-11 holdra szallasanak 40. evfordulojan
• Az USA programjai: Apollo-program
• 35 ev utan publikusak lesznek az Apollo-program Hold fotoi
• Ember a Holdon
• A csillagaszat nemzetkozi eve, 2009

• Az Apollo program hivatalos oldala (angol nyelvu oldalArchivalva 2012. januar 28-i datummal a Wayback Machine-ben
• Eric M. Jones and Ken Glover: The Apollo Lunar Surface Journal - az egyik legteljesebb Apollo gyujtemeny eredeti radioforgalmazassal, magyarazatokkal (angol nyelvu oldal Archivalva 2004. junius 18-i datummal a Wayback Machine-ben
• Exploring the Moon - A Lunar and Planetary Institute elsosorban technikai adatokat tartalmazo gyujtemenye a leszallasokrol (angol nyelvu oldal)
• Human Spaceflight Apollo Gallery - A NASA hivatalos kepgaleriaja az Apollo expediciokrol (angol nyelvu oldal) Archivalva 2012. januar 6-i datummal a Wayback Machine-ben
• The Project Apollo Archive - A legteljesebb kepgyujtemeny az Apollo-programrol (angol nyelvu oldal)
• Project Apollo (Kennedy Space Center) - A floridai Kennedy Urkozpont Apollo adatgyujtemenye (angol nyelvu oldal) Archivalva 2005. februar 13-i datummal a Wayback Machine-ben
• William David Compton: Where No Man Has Gone Before: A History of Apollo Lunar Exploration Missions - online konyv (angol nyelvu oldal)
• Charles D. Benson and William Barnaby Faherty: Moonport: A History of Apollo Launch Facilities and Operations - online konyv (angol nyelvu oldal)
• Courtney G. Brooks. James M. Grimwood and Loyd S. Swenson, Jr.: Chariots for Apollo: A History of Manned Lunar Spacecraft - online konyv (angol nyelvu oldal) Archivalva 2015. oktober 20-i datummal a Wayback Machine-ben
• Edgar M. Cortright: Apollo Expeditions to the Moon - online konyv (angol nyelvu oldal) Archivalva 2009. augusztus 25-i datummal a Wayback Machine-ben
• Az ausztral Deep Space Network szemelyzetenek visszaemlekezesei az Apollo kuldetesekre - online esszek (angol nyelvu oldal)
• A tervezett Apollo-leszallohelyek gyujtemenye (angol nyelvu oldal) Archivalva 2009. julius 25-i datummal a Wayback Machine-ben
• A Google terkepei a holdra szallasokrol (Magyar nyelvu leiras az origo-n)
• Az Apollo-program helyszinei a GoogleMaps bemutatasaban
• Lunar Rock Inventory

A lap eredeti cime: ,,https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Apollo-program&oldid=28567438"

Kategoria:

• Apollo-program

Rejtett kategoriak:

• Minden szocikk halott kulso hivatkozasokkal
• Szocikkek halott kulso hivatkozasokkal 2018 novemberebol
• Kiemelt cikkek
• Wikipedia-szocikkek VIAF-azonositoval
• Wikipedia-szocikkek LCCN-azonositoval
• Wikipedia-szocikkek ISNI-azonositoval
• Wikipedia-szocikkek GND-azonositoval
• Wikipedia-szocikkek KKT-azonositoval
• Wikipedia-szocikkek BIBSYS-azonositoval